Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)
Esténként mindig letáborozott a tatár falvakban, s mikor minden libát meg tyúkot elfogyasztott, ismét közelebb húzódott Bugulmához és újabb falvakban ütött tábort, mígnem végül teljes rendben bevonult a városba. A nyomdából értem futottak, hogy Jerohimov, a tveri ezred parancsnoka revolverrel fenyegeti a nyomdaigazgatót és azt akarja, hogy nyomtasson ki valamiféle parancsot és hirdetményt. Magamhoz vettem a négy csuvasomat, két browningot, egy Colt rendszerű revolvert és a nyomdába mentem, ahol az irodában egy széken ülve a nyomdaigazgatót, szorosan mellette pedig tovariš Jerohimovot pillantottam meg. A nyomdaigazgató kissé kellemetlen helyzetben volt, mert szomszédja revolvert szorított a halántékához, miközben ezt hajtogatta: „Kinyomod, vagy nem nyomod ki.” „Kinyomod, vagy nem nyomod ki.” De hallottam a nyomdaigazgató férfias válaszát: „Nem nyomom ki, galambom, nem lehet”, mire revolveres szomszédja kérlelni kezdte: „Nyomd ki, lelkem, kedvesem, galambom, nyomd ki, kérlek.” Mikor észrevettek, Jerohimov, alighanem zavarában, hozzám lépett, megölelt, szívélyesen megrázta a kezem, majd a nyomdaigazgatóra kacsintva kijelentette: „Mi már fél órája szórakozunk, én már régen nem láttam őt.” Megfigyeltem, hogy a nyomdaigazgató köpött egyet és nyíltan felmordult: „Szép kis szórakozás.” „Hallottam”, fordulok Jerohimovhoz, „hogy már megint ki akar nyomatni valamit, valamiféle hirdetményt, parancsot vagy valami hasonlót. Lenne olyan szíves és megmutatná azt a szöveget?” „En csak vicceltem, tovariš Gasek, egy kicsit vicceltem”, felelte Jerohimov olyan szomorú hangon. „Én ebből semmiféle következtetéseket nem akartam levonni.” Elvettem az asztalról az eredetijét annak, amit ki kellett volna nyomtatni, s amit sohasem olvastak Bugulma lakói, akiket bizonyára meglepett volna a Jerohimov készítette hirdetmény, mert az eredetiben ez állt: 1. sz. hirdetmény Visszatérvén a győzelmes tveri forradalmi ezred élén, ezennel kijelentem, hogy átveszem a hatalmat a város és környéke fölött. Rendkívüli forradalmi bíróságot szervezek, melynek magam leszek az elnöke. Az első ülés holnap lesz és nagyon fontos esetet fogunk megtárgyalni. A rendkívüli forradalmi bíróság előtt tovariš Gasek város- parancsnok áll majd, mert ellenforradalmár és összeesküvő. Ha golyó általi halálra lesz Ítélve, az ítéletet 12 órán belül végrehajtjuk. Figyelmeztetem a lakosságot, hogy minden lázadást a helyszínen megtorlunk. Jerohimov, a város és a környék parancsnoka Mindehhez még a következő parancsot is csatolni akarta Jerohimov barátom: 3. sz. parancs A bugulmai katonai körzet rendkívüli forradalmi bírósága közli, hogy Gasek volt városparancsnok ellenforradalmi tevékenységért és a szovjet kormány elleni összeesküvésért a rendkívüli forradalmi bíróság határozata alapján agyonlövettetett. Jerohimov, a rendk. forr. bizottság eln. „Igazán csak tréfa, galamkocskám”, mondta lágyan Jerohimov, „ha kell a revolver, vedd el, kire is lőnék.* Mert feltűnt hangjának szokatlan melegsége, megfordultam, s láttam, hogy az én négy csuvasom rettentően kemény és fenyegető arcot vág és Jerohimovra céloz puskájával. A puskákat lábhoz parancsoltam, elvettem Jerohimovtól a revolvert, ő meg, rám szegezve, kék gyerekszemét, halkan megkérdezte: „Börtönben vagyok, vagy szabadlábon?” Elmosolyodtam: „Maga hülye, tovariš Jerohimov. Efféle mókákért csak senkit sem
