Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

BUGULMA VÁROSPARANCSNOKÁNAK ADJUTÁNSA

Első dolgom az volt, hogy kiszabadítottam két fogságba esett csuvasomat és elmentem végigaludni az álmot, melyet a városbeli fordulat elrontott. Délre felébredtem és megállapítottam, hogy először is csuvasaim titokzatos módon eltűntek, egy meglehetősen értelmetlen tartalmú cédulát hagyva a cipőmben: Tovariš Gasek. Sok segítséget keresni köröskörül itt ott. Tovariš Jerohimov baska-khawa (fejet le) ; másodszor pedig hogy tovariš Jerohimov már reggel óta a Bugulma város lakosságához szóló első számú utasítása összeállításán verítékezik.

„Tovariš adjutáns”, fordult hozzám, „gondolja, hogy így jó lesz?” A telefirkált utasítástervezetek halmából elővett egy áthuzigált sorokkal, föléirkált szavakkal teli lapot és olvasni kezdte: „Bugulma minden lakosához! A mai napon, Bugulma elestével átvettem a város parancsnokságát. Az előző parancsnokot képtelensége és hülyesége miatt megfosztom parancsnoki tisztségétől és adjutánsommá nevezem ki. Jerohimov városparancsnok.”

„Ez mindent magába foglal”, dicsértem meg, „és mit szándékozik tenni a továbbiakban?”

„Először is”, felelte komolyan és ünnepélyesen, „elrendelem a lovak mobilizálását, aztán agyonlö'vetem a város sztarosztáját, a burzsujok közül meg kiválasztok tíz túszt és a polgárháború végéig börtönbe vetem őket. Ezek után általános »obiszkot« rendezek a városban és betiltom a szabadkereskedelmet. Az első napra ennyi elég lesz, holnapra meg majd csak kitalálok valamit.”

„Szabadjon megjegyeznem”, mondtam, „hogy egyáltalán semmi kifogásom a lovak mobilizálása ellen, de határozottan ellenzem a sztaroszta agyonlövetését, aki engem kenyérrel meg sóval fogadott.”