Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)
„Még egy kérdésem van, Kajurov elvtárs, mikor kapom meg a pénzt az útra meg a kiadásokra?” összecsapta a kezét erre a kérdésre. „Maga megőrült. Hiszen útközben keresztül kell mennie bizonyos falvakon, ahol enni és inni kap, Bugulmát pedig megsarcolja.. Lent az őrségen már várt rám a kíséretem. Tizenkét megtermett csuvas férfi, akik’ nagyon keveset tudtak oroszul, úgyhogy semmiképp sem tudták velem megértetni, vajon besorozták-e őket vagy pedig önkéntesek. Kedélyes és ijesztő külsejük alapján azonban arra lehetett következtetni, hogy inkább mindenre elszánt önkéntesek. Miután megkaptam a papírjaimat meg egy csomó meghatalamazást, amelyekben nyomatékosan figyelmeztettek mindenkit, hogy Szimbirszktől egészen Bugulmáig minden polgár köteles engem minden módon támogatni, különítményemmel gőzhajóra szálltam és a Volgán meg a Káma folyón lehajóztunk egészen 'Csisztopolba. Útközben semmi különösebb esemény nem történt, csak a kíséretemhez tartozó csuva- sok egyike esett le részegen a fedélzetről és vízbe fulladt. Tizenegyen maradtak. Csisz- topolban, mikor leszálltunk a gőzhajóról, az egyik csuvas jelentkezett, hogy elmegy fogatokat szerezni, és nem jött vissza. Tízen maradtak és 'megbeszéltük, hogy az eltűnt csuvas otthona, Montazmo, körülbelül negyven versztányira van innen, s ő elment megnézni, mit csinálnak a szülei. Mikor végül hosszú kérdezősködés után megtudtam a helybeliektől, hogy hol van az a Bugulma és hogy jutunk oda, a többi csuvas fogatot kerített, és a vidék sárral behordott szörnyű utain elindultunk Kracsalga, Jelanovo, Moszkovo, Gulukovo, AjbasevO' felé. Ezeket a falvakat csupa tatárok lakják, Gulukovo kivételével, ahol cseremiszek és tatárok vegyesen élnek. Mivel a csuvasok között, akik már mintegy ötven éve felvették a kereszténységet, meg a cseremiszek között, akik mindmáig pogányok, rettenetes ellenségeskedés uralkodik, Gulukovóban egy kis baleset történt. Az én állig felfegyverzett csuvasaim, miután átkutatták a falut, elibém hozták Davledbaj Sakir sztarosztát, aki egy kalitkát tartott a kezében, három fehér mókussal; az egyik csuvas, amelyik a legjobban beszélt oroszul, ezzel a felvilágosítással fordult hozzám: „Csuvasok pravoszlávok, egy, tíz, harminc, ötven év óta — cseremiszek pogányok, disznók.” Kiragadva Davledbaj Sakir kezéből a mókusos kalitkát, így folytatta: „A fehér mókus az ő istenük — egy, két, három isten. Ez a férfi pap, ugrál a mókusokkal, ugrál, imádkozik hozzájuk. Te megkereszteled ...” A csuvasok olyan fenyegető arckifejezést öltöttek, hogy vizet hozattam, értelmetlen szavakat mormolva meghintettem vele Davledbaj Sakirt, aztán elengedtem őt. A cseremisz isteneket aztán legényeim megnyúzták és biztosíthatok mindenkit, hogy a cseremiszek úristenéből nagyon jő leves főzhető. Aztán még meglátogatott Abdulhalej, a helyi mohamedán mollah, és örömét fejezte ki afelett, hogy megettük a mókusokat: „Mindenkinek hinnie kell valamiben”, mondta, ,,de a mókusokban, az disznóság, az fáról fára ugrál, s ha kalitkába kerül, maga alá piszkít, szép kis úristen.” Sok sült füstölthúst hozott meg három ludat és arról biztosított bennünket, hogy ha a cseremiszek föllázadnának az éjjel, hát minden tatár mellettünk van. Nem történt semmi, mert mint Davledbaj Sakir mondta, mikor reggel a kivonulásunknál megjelent, az erdő teli van ;mókussal. Aztán átvonultunk Ajbasevón és estére minden baj nélkül megérkeztünk Kis Piszecnyicába, egy Bugulmától húsz versztányira fekvő orosz faluba. A helyi lakosság nagyon jól tudott mindenről, ami Bugulmában történik. A fehérek három nappal ezelőtt harc nélkül hagyták el a várost, a szovjet seregek meg a város másik oldalán állnak és nem mernek bevonulni, mert attól félnek, hogy fogságba esnek. A városnak nincsenek urai, s a sztaroszta az egész képviselő-testülettel együtt már két napja várja, hogy kenyérrel meg sóval fogadhassa azt, aki belép a városba. Előreküldtem az oroszul legjobban beszélő csuvast, és reggel Bugulma felé vonultunk. A város határán végeláthatatlan tömeg jött elénk. A sztaroszta tálcán cipót, egy tálkában sót tartott. Beszédében remélte, hogy megkönyörülök a városon. Úgy éreztem magam, mint Zizka. Prága előtt, főleg mikor megláttam a menetben az iskolásokat.
