Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet

a vers sorszáma mellé azoknak a motívumoknak a kódszámát írjuk, melyek a versben nyíltan, vagy burkoltan fellelhetők. Nyilvánvaló, hogy egy-egy versben több motívum is előfordul. Az egy versre eső motívumok átlagszáma így fontos mutatót jelent, a versek összetettségét jelzi. A kötetben fellelhető motívumokat azután motívumok és motívumcsoportok szerint összegeztük, majd átszámítottuk százalékra. Az abszolút számok természetesen csak az egyes köteteken belül jelzik az uralkodó motívumokat, de összehasonlításra már nem alkalmasak. Ezért van szükség a százalékarányokra. Ezeket a százalékos összesítéseket aztán már csak értelmezni kell.

A következő oldalakon először külön-külön elemezzük az egyes szerzők köteteit, majd befejezésül megkísérlünk néhány összegező gondolatot és következtetést is. Ezekben az elemzésekben már nem hivatkozunk rendszeresen az elemzés számszerű eredményeire, hanem szóban fogalmazzuk meg azok jelentését és összefüggéseit. A motívumok szerzők szerinti százalékos indexeit táblázatban mellékeljük.

4/1. (Csontos Vilmos: Estéli ének) A kötet a költő hetvenötödik születésnapja alkalmából jelent meg és válogatott verseket kínál az olvasóknak. Csontos számára nem probléma a költészet mivolta, poétikai koncepciója egyszerű. A Kísérlet című versében írja:

„Kísérlet minden: a szó a tett,

Megszépíteni ezt az életet.

Kísérlet csupán: akarni nagyot,

Időbe vésni egy mozzanatot”.

Csontos Vilmos kötetének uralkodó motívumait az egyénre visszaforduló érzelmek képezik. A gyermekkort és az ifjúkort felidéző nosztalgikus emlékképek, valamint az idő múlásán, az öregségen töprengő rímes gondolatok jelentik itt a verset. A másik jelentős motívumkor a szülőföldhöz, a szeretett tájhoz, a Garamvidékhez fűződő érzelmeit tükrözi. Majd az emberközti kapcsolatokat, családi viszonyokat „időbe véső” versek zárják a sort. A többi motívumkor csak nyomelemekben van jelen a kötetben, illetve teljesen hiányzik. Hiányoznak az alkotás folyamatára utaló mozzanatok is, ami bizonyára azt jelenti, hogy Csontos ösztönösen és könnyedén ír, kicsordul belőle a dal. A vidám és a szomorú egyaránt.

Említést érdemel még, hogy Csontosnál a világhoz fűződő kölcsönhatásai nyomaként a háború és béke motívuma lelhető fel. Az Ébredés című versében így összegezi szemléletét:

„Sirató anyák sikoltják velem:

Átok legyen a gyilkos fegyveren,

S átkozott legyen, ki kézbe fogja,

Hogy embertársait eltaposva,

Vérben gázoljon végig a földön:

Megátkozottan fusson örökkön!”

4/2. (Bábi Tibor: Keresek valakit) A kötet Bábi Tibor ma már lezártnak tekinthető költészetének legjavát nyújtja az olvasónak. Jól dokumentálja azt a fejlődést, melyet Bábi a „régi kicsi béresvilág” megéneklésétől a lét titkain töprengő, nagyszabású kompozíciók megírásáig megtett.

A költő feladatán, a vers értelmén és funkcióján Bábi sem sokat töpreng: „Eredj és énekeld / szelíd és józan magadat, a megjuházó mindenség új és / tiszta zsoltárait” (Második tétel). A „mindenség” fogalom már itt jelzi Bábi orientációjának fő irányát. A költő maga vallja: „fölkavart, / megigézett a lét csodája!” Ugyanakkor a lét nagy kérdésein való töprengés nem öncélú, tisztán megismerő aktivitás Bábinál, hanem a nemzetiség, a társadalom, a forradalom gondjaival párosul. „Gondja a világ gondja, / úgy tört a csillagokba” (Sic itur ad astra). Nem véletlen tehát, hogy Bábinál a második helyre szorulnak az egyéni, érzelmi motívumok és a társadalmi állásfoglalások motívumai kerülnek előtérbe. Míg a legtöbb költőnél a társadalmi állásfoglalások között a megismerés, az értelem, a lét motívumai dominálnak, Bábinál jelentős arányban fordulnak elő a kölcsönhatás többi formái is, mint szülőföld, nemzetiségi lét, szocializmus, forradalom és történelem. Bábinak sikerült megvalósítania a Tízezer év árnyékában című kompozícióban vállalt kötelezettségeket.