Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet
Bábi költészetének lényege, esszenciája A Forrás éneke című kompozícióban lelhető fel a legtisztább formában. A tételek egyes szakaszai itt szinte már tömény filozófiát közvetítenek, de egyáltalán nem az Ismert bölcseleti elvek egyszerű megénekléséről van szó. Bábi gondolkodó emberként és költőként újraéli a filozófia problémáit és a saját válaszait tárja elénk. S ezek a válaszok elgondolkoztatok, inspirálók. Nézzünk egy példát: „A lét öntudatlan, személytelen, közömbös, Nem akar semmit, s kénytelen mindig magát akarni, mert mindig önmaga. S mert mindig más és más, rákényszerül mindig mindent akarni. A lét — nem gondolkodik. Eleve megcselekszik minden gondolatot, csak ésszel érthető törvény és rend szerint létezik”. Ám a költő megtalálja az öntudatlan léttel való megegyezés lehetőségét is: „a min- denség bennem / és általam békül meg önmagával”. Meg kell még említeni, hogy Bábi kötetében, költészetében is fellelhető az elidegenedés, a magány motívuma, s míg a fiatalabb költők verseiben csak a megállapítás, a tényfeltárás dominál, Bábi felvillantja a megoldási lehetőségeket is. Bábi is elpanaszolja, hogy „valahogy elkallódott, megkopott már minden érték, / és hirtelen apró csilingelő pénzre váltva / silány dolgokká testesült az ember szabadsága” (Keresek valakit), de számára nem a magány, a visszavonulás a kiút: „Kétes magányod Robinzon-szigetén a tenger háborgása fenyeget, mondd hát, hová is menekülsz? Sírod felett is a világ mond ítéletet. Fogadd el harcait; a szomszéddal békülnöd nem elég, kis dolgokban hiába keresed az áhított harmóniát. Gyalázat, megalkuvás lesz a vége. A mindenségben kell összhangot teremtened!” Bábi Tibor társadalmi, megismerő orientációjú, filozófiai fogantatású és összetett motívumrendszerű lírája elmélyültebb olvasást igényel. Borúsabb, töprengő hangulatainkban kiváló segítőtárs lehet. 4/3. (Dénes György: Virágzó némaság) A kötet a költő korábbi művében, a Fény éren boróka című gyűjteményben felvázolt szemléletet és hangvételt pontosítja és folytatja. Az egyszerű, rímes verselésl mód uralkodó motívumai az egyéni érzelmek sorából kerülnek ki. Nosztalgikus gyermekkori és ifjúkori emlékek, a természet, a szerelem és az élet értelme, a sors, a halál motívumairól van szó. Borús, lemondó hangvétel csendül ki Dénes verseiből: „Bölcső, koporsó egy fából faragva / Széthull a valóság képekre, szavakra” (Széthull a valóság). Ugyanakkor felfigyeltető, hogy Dénes kötetében a második helyre a nyolcadik motívumcsoport került. Bábi kötete mellett csupán Dénesében Ilyen nagyobb arányú a világgal való kölcsönhatások jelenléte. De míg Bábi kötetében az egyes motívumok (politika, népek, háború, tudomány, jövő, kozmosz) szinte egyenletesen oszlanak el, Dénes kötetében a kozmikus, transzcendens motívumok dominálnak. Ezek részletekben is feltűnnek: „Arcodra roppant kupolákat / épít a mérhetetlen űr” (Harapj öklödbe). A töredékek mellett több versben is uralkodóvá válnak (Megtöretett éden, Merre szállt, Távolodóban, Grönland jege, Rézkarc az idő falán és mások). A Nincs öröm, mely újra visszaszólít című vers szinte már zsoltári hangulatot áraszt és gerjeszt:
