Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.

keltezett másik oklevél mondja — eskü alatt bizonyítja, hogy Paztoh faluban és Perez- len birtokban az Ipol és Gron folyók közt soha sem szedtek vámot, s csak Kónya »bán« fia Simon mester kezdte a (...) civitas felé haladó Jobbágyokat annak fizetésére kényszeríteni”. Szécsényi Simon vámszedése minden Jogalapot nélkülözött; egyike volt a sokféle úri „útonállásnak”, melyeket a főnemesség az erélytelen királyságban gyakran követett el.

Simon mester egyébként nemcsak a Jogtalan vámszedéssel vívott ki magának hírt s nevet Hontban. Egy 1404-es oklevél szerint „Tamás sági prépost és a konvent előtt Bothmonostora-i Tetes fia László fia László mester — fiai: János és Bertalan nevében is — tiltakozik az ellen, hogy a Kyssarló és Marton nevű birtokaihoz tartozó erdőket Zeechen-i Konia bán fia Simon ajtónállómester Pazthoh-i és Zakalos-i jobbágyaival elfoglaltatta és pusztíttatja.” Simon nemcsak az ajtón-, hanem az útonállásnak is mestere volt. Mert Tergenye és Peszek szántóit, erdeit és rétjeit is elfoglalta, a birtokában levő Lontóhoz csatolta, s ottani jobbágyaival használtatta.

Nem esik messze az alma a fájától... Ugyancsak Tamás prépost és a sági konvent bizonyítja egy 1412-es oklevélben, hogy Simon fia, Szécsényi Miklós, lontói, szakállosi és pásztói jobbágyaival erőszakkal elfoglalta Tergenye és Kissalló földjeit, sőt az utóbbi erdejét a pásztiakkal kivágatta. A panasztevő kéri, tiltsák el Szécsényi Miklóst és jobbágyait az elfoglalt földek bitorlásától, használatától, és jövedelmétől.

A Szécsényiek birtokfoglalásai, melyek nemcsak az érintett falvak urainak okoztak kárt, hanem minden bizonnyal a jobbágyok életét is keserítették, nem a legjobb fényt vetik a korabeli közállapotokra. Volt mindamellett Zsigmond uralkodásának néhány pozitív vonása is: a városok, a céhek, a kereskedelem, a piacozás támogatása. 1387-ben a Szécsényiek falumban még minden jogalap nélkül szedtek vámot; 1412-re viszont Ipolypásztó vámhely lett, jelezvén, hogy az Alső-Ipoly mentén ekkoriban már élénkebb áruforgalom bontakozott ki. Bizonyítja ezt az is, hogy vidékünkön az idő tájt több faluban is tartottak vásárokat. 1419-ben Zsigmond király utasítja Szécsényi Miklóst, hogy a börzsönyi polgárokat a perőcsényi, mikolai és az ipolypásztói vásárokra engedje be, illetőleg hogy saját jobbágyainak tegye lehetővé a börzsönyi piac látogatásait.

E kedvező változások mellett azonban sok gond és baj is gyülemlett föl az ekkori években. Jellemző a nagyúri önkényeskedésekre, hogy Szécsényi Miklós — aki vára után Salgólnak kezdi nevezni magát — nemcsak hogy idegen birtokokat foglalt el, hanem még hamis pénzt is veretett. Tettéért 1424-ben két várának elvesztésével lakolt. Am Salgó s vele együtt Pásztó továbbra is a kezén maradt. Zsigmond király azonban egy idő után megsokallhatta Szécsényi-Salgói Miklós tetteit, mert birtokait — Sza- kállost, Perőcsényt, Lontót, Zalabát, Orsányt, Szokolyát és Pásztót — 1437-ben Lévai Cseh Péternek adományozta.

Ez a Lévai Cseh Péter pedig nem volt más, mint a már említett Sáray László fia. De hogyan lesz egy Sárayból Lévai Cseh?! Péter a Lévai nevet akkor vette föl, amikor mint barsi főispán Léva várának s a hozzá tartozó számtalan falunak lett feudális ura. Nevének Cseh előtagja nem származásra utal. 1424-ben (majd kétszáz évvel a tatárjárás után) megint csak hadak útja lett Hont megye. Jiskra cseh zsoldosvezér csapatai kezdik támadni s megszállni a megyét, főleg a gazdag északi bányavárosokat. Lévai Péter 1434-ben egy időre megtisztította a vidéket az idegen seregektől; a Cseh nevet ekkor, hadi sikerének emlékére vette föl.

E sikernek is része lehetett abban, hogy Lévai Cseh Péter, az erdélyi vajda cím büszke viselője, az Ipoly-Börzsöny vidéki, hét faluból álló birtoktestet Zsigmondtól megkapta. Ám valami még ennél is nagyobb súllyal esett latba. Mi volt ez? Pénz és pénz és megint csak pénz. Zsigmond király Lévai Cseh Pétertől az udvar költségeire előbb tízezer, majd háromezer, végül pedig kétezer magyar aranyforintnyi támogatást kapott. Csillagászati összeg volt ez abban az időben! Érthető hát, hogy 1437-ben Zsigmond olyan utasítást ad a sági konventnek, hogy zálog címén iktassa be Lévai Cseh Pétert jó néhány olyan birtokba —köztük Pásztóéba is —, melyek korábban a király kezén voltak.

Lévai Cseh Péter fényes pályáját a halál törte ketté. 1440-ben fia, Lévai Cseh László biztosította magának Pásztót s a hozzá tartozó Hont és Nógrád megyei birtokokat. A tény meglehetősen száraz; ám elevenné válik rögtön, ha az oklevelek révén bizonyos családi titokba pillantunk be. Az ipolysági konvent 1440-es irata szerint Pásztó körül