Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.

családi perpatvar támadt. A birtok jól jövedelmezhetett, mert ketten is szemet vetettek rá. Az egyik oldalon Lévai Cseh Péter özvegye, Katalin asszony, a másikon pedig a fiú, Lévai Cseh László. Kiderül, hogy halála előtt Lévai Cseh Péter nagy nevű egyházi és világi urak előtt végrendeletet tett; ám ennek pontjait László kiforgatta, a végrendeletet s az okleveleket érvénytelennek nyilvánította, s álláspontját a garamszentbene- deki konvent előtt is bejelentette. Azért éppen e hiteles hely előtt, mert a benedekiek állították ki azt az okmányt, mely szerint a pásztói uradalom (vagyis falum s az alája rendelt hat Ipoly menti és Börzsöny vidéki község) Katalin asszonyt illeti meg. Ám a vonatkozó iratokat Lévai Cseh László megkaparintotta tőle, megakadályozva, hogy a budai káptalan s a királyi biztosok beléjük tekintsenek. Katalin asszony fölpanaszolja, hogy László a pásztói uradalmat magának foglalta el, s ennek fejében más birtokokat

— köztük igencsak távoliakat: Tolna, Bodrog, Pozsega megyeieket — ajánl föl neki.

E pereskedésbe, lévén szó anya és fiú közötti huzavonáról, különösen vegyül valami rossz íz. Ám nem tyúkper ez; a viszálynak tétje van! A XV. század derekán Pásztónak már vámjoga van (jó forrása ez a földesúri jövedelemnek); vásároshely, forgalmas utak mentén fekszik; székhelye a lévai vár Ipoly-Börzsöny vidéki birtoktestének. Mind Katalin asszony, mind pedig Lévai Cseh László ragaszkodik hozzá. A pert a fiú nyeri meg. Ezzel azonban még nem vethette meg lábát e tájon. 1442-ben ugyanis Lászlót hűtlenséggel vádolják. Ennek fő oka az lehetett, hogy László — követve a korabeli főurak szokásait — hatalmával nem csupán élni, hanem visszaélni is tudott: fölperzselte Selmecbányát, amely mint bányaváros a királynő tulajdonában volt. Büntetésképpen a tőle elkobzott pásztói uradalom a drégelyi várnagyok tulajdonába ment át. Dühíthette ez a féktelen, nagy indulatú Lászlót! Afféle „csak azért is” alapon tovább hatalmaskodik: 1446-ban például az ipolysági kolostort fosztja ki. Ám alighanem rájött, hogy taktikát kell változtatnia. Részt vesz a törökellenes harcokban, melyek ekkoriban már folytak; igaz, vidékünktől még messze, lenn a Balkánon. Török fogságba esvén, hatalmas összegért: tizenhatezer aranyért váltotta ki magát. Híre-neve ezek után javulhatott, mert 1454-ben Palöczy László országbíró azt az utasítást adta a budai káptalannak, hogy iktassa be Lévai Cseh Lászlót Pásztó (Szakállos, Mikola, Perőcsény, Lontó, Zalaba, Orsány és Szokolya) birtokába. A döntés ellen a már említett Katalin asszony tiltakozást nyújtott be; a királyi bíróság azonban László javára dönthetett, mert a továbbiakban az ő nevén tűnik föl a birtok, amelyen a Lévai Csehek úgy megvetik lábukat, hogy jó száz év múltán majd csak a halál: híres családjuk kihalása mozdítja ki őket onnan.

Miközben a nagyurak (akár családon belül is) egymással marakodnak, egymás birtokait dúlják, afféle mohácsi előképként már-már részekre szakad az ország. Déli határait a török pusztítja, lekötve a magyar haderőt. A korabeli Felvidék nagy részét, beleértve Hont megyét is, a Habsburgok zsoldjában álló Jiskra seregei tartják kezükben. Uralmuk főleg 1440-től erős, s tart jó két évtizeden át. 1451-ben a híres törökverő, Hunyadi János hadat indított ellenük, s visszafoglalta Ipolyságot. Ám ezzel csak időlegesen szabadult föl a vidék. 1456-ban Axamit zsoldosvezér elfoglalta Jenő várát, melyet Cseftyárnak nevez az ottani nép. Jellemző a zavaros időkre, hogy oklevelek sem tudják magyarázatát adni a névnek. Rejtély, hogy a várat, amely föltehetően az 1300-as évek elején pusztult el, Jiskra hadai építették-e újjá, avagy pedig a Lévai Csehek, akiknek itt is volt birtokuk. Jenő várát, amelynek Szokolyával, Mikolával, Szakállossal, Lontöval, Perőcsénnyel és Orsánnyal egyetemben tartozékbirtoka volt Pásztó is, Ojlaky Miklós erdélyi vajda az országnagyok kérelmére kiváltotta Axamittől. Hogy a hadak vonulását miképpen vészelte át az istenadta nép, milyen riadalmak futótüze rohant végig a tájon, arról nem szól az oklevél. Annyit közöl csupán: az említett vár és tarto- zékfalvai váltságdíjaként Űjlaky Miklós kétezerkétszáz magyar aranyforintokat fizetett, melyeket aztán — mint a veszprémi apátság oklevele bizonyítja — a kiváltott birtokok jogos tulajdonosától, Lévai Cseh Lászlótól becsülettel visszakapott.

5. OPPIDUM PAZTOH (1458—1490). A század dereka tájt, 1459-ben fényes lakodalomra került sor Lévai Cseh László fia, János, illetőleg Guti Országh Mihály nádor leánya, Borbála között. Önmagában ez a tény nem túlságosan érdekes; azzá akkor válik, ha megismerkedünk a házasságkötés következményeivel és előzményeivel is. Többek között azzal, hogy a házasságkötés után Lévai Cseh László nászurának, Guti Országh Mihálynak engedte át (a hozzája tartozó falvakkal egyetemben) Pásztó fele