Irodalmi Szemle, 1983
1983/10 - KRITIKA - Mészáros László: Olvasónapló
kos férfihumor dominál, a másikban a környezet biológiai katasztrófáját emeli ki, hogy aztán egy harmadik már-már elbeszéléssé kerekedjék, s végül a kalmükök földjére kalauzol el bennünket. Talán ez az utóbbi a kötet legjobb írása. A végtelen sztyeppén lezajló terepjárós-száguldó szajgavadászat még az olvasó számára is felejthetetlen élményt jelent. Mert Gyimesi számára nem a trófea a fontos, hanem az élmény. A kötet előszavában így vall erről az író: „Számomra a vadászat a vad felkutatását, becserkészését, becslését és vadászhoz méltó módon való elejtését jelenti. Mindezt lehetőleg önerőmből, az érintetlen természet ölén. Az ilyen vadászat méltó jutalmaként megszerzett trófeát tudom csak igazán becsülni, legyen az hanyatló, torz, bakarasznyi agancska. Vagyis az élményt keresem a vadászatban. Az elégít ki, nyugtat meg és nyugtalanít. Hiánya hajt, kerget, ösztökél újabb vadászati lehetőségek felkutatására, új vadászatok megszervezésére.” Gyimesi jó megfigyelő és jó mesélő. A Nem a trófeáért több felvillantott figurájában mintha már a jellemet igyekezne megragadni és megrajzolni. Lehet, hogy már osztályozza és értékeli valós ismereteit, hogy majd olyan új történetekbe olvassza őket, amelyek általánosabb érvényű emberi és művészi igazságok és értékek hordozóivá válnak. Nem lepne meg, ha Gyimesi legközelebb novellákkal, elbeszélésekkel jelentkezne. 3. Műhely ’83 Az 1979-ben indult Műhely idén az ötödik, jubileumi évfolyamához érkezett. Míg az első kötetet érdeklődéssel fogadták az olvasók, a további évek kiadványait már több kritika érte. Elsősorban azért, mert az ízelítőnek, kedvcsinálónak szánt gyűjtemény többnyire megkésve jelent meg, a készülőnek jelzett művek megjelenése után. A Műhely ’83 viszont már igyekszik kielégíteni azt az igényt, hogy „ne csak a megjelenő művek iránt keltse fel a közönség érdeklődését, hanem irodalmunk, szellemiségünk születő alkotásait is mutassa be az olvasóknak”. A kiadvány három részből és egy függelékből áll. A függelék a csehszlovákiai magyar szerzők 1983-ban megjelenő megjelent műveit ismerteti. A kötet zömét kitevő szépirodalmi rész Arc és tükör elmen verseket, novellákat, elbeszéléseket és regény- részleteket közöl. A második rész Mérlegen címen tanulmányokat, esszéket, publicisztikai írásokat prezentál. A Barangolás című harmadik részben pedig egy riport kapott helyet. Az első rész négy verset (Gyurcsó, Gál, Tóth László, Finta), hat regényrészletet (Grendel, Dávid, Gály Olga, Dobos, Cúth, Kövesdi János), két novellát (Rácz, Finta), egy falurajz-részletet (Zalabai) és egy mesét (Kulcsár Ferenc] tartalmaz. Meglepő a versek és a novellák alacsony száma, amely együttesen egyenlő a készülő regények nem kevésbé meglepően magas számával. Líránk és kisepikánk bizonyos hullámvölgyéről egyéb jelek is tanúskodnak, így a Műhely csak dokumentálja azt a jelenséget, melynek alaposabb elemzésére irodalomkritikánknak kellene vállalkoznia. Egy rövid jegyzetben természetesen nem elemezhetjük részletesebben a kiadvány minden egyes Írását. A továbbiakban ezért csak néhány jellemző tulajdonságra, relációra és összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Gyurcsó István A költő kérdez című verse a Tükördarabok című kötetbe is bekerült. A vers első négy sora a Műhely versszegénységére rímel: A vers kelt-e visszhangot e tájban? Talál fülekre a kiáltott szó? Vagy csak tovaszáll e sík határban, mint olyan, mi csak pusztába való? Gál Sándor Az Éden és a Golgota között című hosszúversében folytatja a történelmi és nemzetiségi sorsproblémák abszorbálását és újraélését: „minden ami egykor megtörtént / bennem ismét megtörténik”. Tóth László Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai című versciklusa elsősorban azért érdemel figyelmet, mert a költő — korábbi hosszúverseivel és nagyívű kompozícióival ellentétben — most rövid, epigrammaszerű versekben igyekszik megragadni azt, „ami van”, „amit vesztünk” és „ami nincs:
