Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - LÁTÓHATÁR - P. O. Hviezdoslav: Az erdőkerülő felesége (részletek)
Szólítom galambom, hallgat a jó szóra, fülembe turbékol, csőre nyíló rózsa. Tudom, igazat mond, krú-krú, epekedik, megsimít szárnyával, csókkal kedveskedik. A mikor csőrét nyitja, s azt mondja, hogy szeret, kap tőlem mindig egy édes málnaszemet. Harmadik málnaszedő Tegnap nagyon haragudtam, hiába vártalak, jaj, bizony megharagudtam! Azt Ígérted, eljössz este, nem jött álom a szememre. Az vagy nekem, ami másnak hej, a betevő falat. Egyre azon járt az eszem, jaj, mi lehet veled, jaj, mi lehet veled?! Virág vagy, s tán elhervadtál; madár vagy, s más ágra szálltál — Éjjel nem aludtam, lelkem fájt a gondban, jaj, így jár, aki szeret. Tegnap fájt a szivem, lelkem, ma már vígabb vagyok, hej, hegyek zúgják kedvem — A galambom azt üzente, arat nappal, kötöz este . .. Reggel jött a posta, a kelő nap hozta, még most is itt ragyog. Negyedik málnaszedő Édesanyám, mért nem enged férjhez, mért nem enged ehhez a legényhez? A termete, mint juharfa; nap van a szemében — Adjon hozzá egy-kettőre, készüljünk az esküvőre! Szivem száz érzéssel rakva, s csak hozzá húz, érzem. Édesanyám, az isten megáldja, ez a legény kertem violája. Nyílik éjjel, nyílik nappal, ráhull a hold fénye — Adjon hozzá egy-kettőre, készüljünk az esküvőre. Szivem tele indulattal — Jaj, meghalok érte!
