Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - LÁTÓHATÁR - P. O. Hviezdoslav: Az erdőkerülő felesége (részletek)
Ötödik málnaszedő Sólymocskám, szerelmem, körözz csak felettem, sólyomnak ez a dolga. És hogyha majd végül a fejed elszédül, hullj két kitárt karomba. Ezt hallva, a madár a lányhoz odaszállt, körbe röpült felette. Röpült, s mikor végül a feje elszédült más kertjében esett le. Hatodik málnaszedő Milyen boldogtalan vagyok! Mért találkoztunk mi ketten? Azt mondtad, a szived adod, de csak kő volt a kezedben. Bizony, bizony — Ha Istenem feléd fordul, hoz majd ilyen ítéletet: a világtól szivet koldulj, s a szív helyett kapjál követ! Bizony, bizony — Hetedik málnaszedő Fatönkre ült, úgy zokogott, haj, anyám, édesanyám, tested kihűlt, mért hagytál el, haj, ilyen nagyon korán, ha magaddal viszel, haj, jobb lett volna talán! Szivem egész melegével haj, szerettelek téged. Ápoltalak nappal-éjjel, haj, imádkoztam érted, ugrottam egy szóra, haj, ha gyógyszered kérted. Lassan virrad ... Mégis, mégis haj, így elhagytál engem. „Megyek én is!“ kiáltoztam, haj, „kész a halóingem.“ De az már nem szólhat haj, kiben élet nincsen.
