Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
Böszörményi János HADAK ÚTJÁN - HADAK SZOLGÁLATÁBAN Adózás és verbuválás Mocson Az első urbárium és jobbágynévsor (tabella) a kuruc háborúk után, 1718-ban készült el Mocson. Amikor az elűzött lakosság visszatért falujába s gazdaságilag kissé megerősödött, megjelentek a megye adómegállapító hivatalnokai s felmérték a jobbágyok anyagi helyzetét. Megállapították szolgálmányait és felvették a járás adózó községeinek jegyzékébe. Ezzel egyidőben történt az úrbéri szerződés megkötése is. A környékbeli falvak közül ekkor még Mocs fizeti a legkevesebb adót, 337 forintot (a szomszédos Búcs 734 forintot). Nem csoda, hiszen a kuruc háborúskodások következményeit a falu még hosszú évekig szenvedte. Az adózó jobbágyok névsorában újabb nevek szerepelnek: Pál, Borza, Németh, Lengyel, Kollár, Maky, Kelemen, Baráth, Patkó, Szabó, Dobay, Tóth, Takács, Fodor, Fráter, Vargha, Kardý, Mészáros, Marka, Duska, Bonis, Kiss, Borbély, Kozma, Fülöpp (Pfülöpp). Feltehető, hogy nem egy család a hadjáratok során elpusztult és a pestisjárvány következtében elhalt családok helyére, a megüresedett telkekre jöttek a közeli falvakból. 1716-ban újabb családok költöznek vissza, illetve érkeznek a faluba, akiknek azonosítása olykor körülményes. A családneveket ugyanis az adöösszeírók a fonetikus kiejtés szerint vetették papírra. Pl. a Pili ill. a Pélyi, az Egeg ill. Egyed nevek feltehetően azonos családok nevei. A korábbi hűbéri terhek mellett újabb, fokozottabb tehertétel nehezedett a lakosságra: a hadiadók és a jobbházakban elszállásolt gyalog- és lovaskatonaság élelmezése, az ún. szájadag (porció) és a katonák szállítására elrendelt hosszúfuvar (forspont). Az egyes falvak hadiadóját az adóképességet kifejező adórovás (dicarovat) alapján a vármegye vetette ki. Mocson pl. 1731-ben 62 dica után 414, 1741-ben pedig 419 forint a hadiadó. A pénzben fizetett hadiadón kívül a beszállásolt katonáknak 219 orális porciót, lótapul pedig 246 equans porciót kellett adni. Acsáűy szerint Portio Pál es ťors- pont Péter volt a falvak réme ebben az időben. A beszállásolt katona fejadagja télen hetenként 5 font hús, 14 font kenyér, továbbá ágy, gyertya és fa ill. fűtés, míg a lótáp IV2 mérő zab és 10 font széna volt. A szállásadó jobbágy a katona ellátására ezt a hivatalos adagot mindössze havi 1 tallér fejében volt köteles biztosítani. Néhány élelmiszer akkori ára érzékelteti, hogy ez milyen súlyos terhet jelentett a jobbágyoknak: V2 kg tehénhús 5 dénár, 1 kenyér 15 dénár, 1 tyúk 10 dénár, V2 vaj 30 dénár, 1 pozsonyi mérő zab 50 dénár, 1 meszely só 10 dénár, 1 ló 4 forint. (1 arany forintért 100 dénárt adtak; 1 birodalmi tallér 1 forint 50 dénár.) Gyakran megesett, hogy a hó végén a katona nem fizette meg zsoldjából szállásadójának tartozását. S ha megfizette, akkor is károsodott a jobbágy, mert a katonaságnak adott élelem és lótáp ára alacsonyabb volt, mint a piaci árak. Az árkülönbözetet a jobbágy adójának csökkentésével térítették meg. így a mocsiak 219 katona porcióját és 246 lótáp-adagját csupán 18 forint értékben számolfiák le az adóból. A hadiadó évről évre emelkedett. 1758-ban már 65 dica után vetik ki a hadiadót, és 1776-ban 168 dica után már 806 forint összeget fizetett a falu. Nemcsak a hadiadó növekszik, hanem a katonaság élelmezése, ellátása és fuvaroztatása is egyre jobban igénybe veszi a lakosságot. 1721. január 14-án Bábi Márton bíró, Nagy István törvénybíró és Borza György esküdtek aláírásukkal igazoltál., hogy a falu az 1718. november 1-től 1719. október 31-ig terjedő időszakra milyen katonai terheket vállalt:
