Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Csanda Sándor 55 éves
Csanda Sándor 55 éves Szeberényi Zoltán irodalomtól ténész állapítja meg Csanda Sándorról, hogy „Forrásértékűéi a csehszlovákiai magyar irodalom haladó hagyományait feltáró kiadványai, mint pl. Sellyei József: Nádas házak (1957), Berkó Sándor: Nem vagy magadban (Bp., 1964), A Magyar Nap (1975), Fábry Zoltán levelezése (1979)”. Ehhez csupán annyit tehetünk hozzá, hogy az ötvenöt éves Csanda Sándornak nem csupán a csehszlovákiai magyar irodalommal kapcsolatos munkái forrásérté- kűek, hanem lapcsolattörténeti művei (Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok, A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai, Csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok/ is, s még a régi magyar irodalom képviselőiről, főként Balassi Bálintról is tud újat mondani. Kapcsolattörténeti munkái nemcsak mint irodalomtörténeti dokumentumok töltenek be fontos szerepet, hanem a közép-európai kis népek, mindenekelőtt a magyar és a szlovák nép egymáshoz közeledését is segítik. Csanda professzor életművét egyebként lehetetlen könyv alakban megjelent műveinek felsorolásával és méltatásával kimeríteni: hiszen ő is azok közé az irodalmárok közé tartozik, akik a felszabadulás után ott álltak az újjászülető csehszlovákiai magyar irodalom bölcsőjénél, és nemcsak írástudóként, hanem szervezőként is pótolhatatlan munkát végzett. 1951-ben pedig ő volt az, aki Sas Andorral együtt megszervezte a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét. Mindezt tudatosítanunk kell, ha Csanda Sándor eddigi munkásságát akarjuk felmérni: mert bár a szervezési munka rengeteg energiát emészt fel, maguk a szervezők szinte sohasem kapnak tőlünk any- nyi elismerést, mint a kevésbé igényes, ám látványosabb eredményeket produkáló munkák végzői. Csanda írásait olvasva elsősorban a bennük felhalmozott óriási ismeretanyag döbbent meg bennünket. Egy-egy tanulmánya szinte csak adathalmaz, s kritikusai nem is mulasztják el szemére vetni, hogy túlságosan tényszerű, már-már száraz, hogy kizárólag az adatok érdeklik. Van is ebben némi igazság, csakhogy egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: a tények, a megmásíthatatlan, egyszer s mindenkorra adott adatok minden bizonnyal kiállják az idő próbáját, míg a hozzájuk fűzött „kommentárok” a fejlődés folyamatában előbb- utóbb elavulnak, legfeljebb további adatokként szerepelnek majd a későbbi irodalomtörténetek lapjain. Csanda műveiről mindenekelőtt ilyen szempontból mondhatjuk azt, hogy időtállók; az általa felkutatott és könyvek lapjaira bízott tények mindenkor tények maradnak, a holnap irodalmárai is nyugodtan építhetnek rájuk. Csanda Sándor ma is azok közé a szorgos kulturális munkások közé tartozik, akik fáradhatatlanul hordják napvilágra a feledés sötétjébe hullott tényeket, s megpróbálják valóban é!ő hagyományokká avatni a tudatunkból már-már kiesett irodalmi életműveket és eseményeket, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar írásbeliség eredményeit. Első nemzedék című, sok tekintetben irodalmi lexikont pótló kötete mindennél meggyőzőbb bizonyítéka ennek. Ötvenötödik születésnapján azt kívánjuk Csanda Sándornak, a magyar—szlovák kapcsolatok, a régi magyar irodalom és a csehszlovákiai magyar irodalom fáradhatatlan kutatójának, a pedagógusnak és irodalomszervezőnek, hogy ne fáradjon bele szép munkájába s kutatásainak eredményeivel továbbra is gazdagítsa irodalmunkat. Varga Erzsébet
