Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.
Nincs kivétel!” Ír a Jaross elnökletével megtartott budapesti „felvidéki íróestről” is, sajnálattal állapítva meg, hogy ott néhány volt írótársa is megjelent: „Ez nem a mi harcunk, ez nem a mi arcunk.” Fábry szónoki lendületével nem versenyeznek, de határozottan megbélyegzik a változások politikai hátterét a lap további munkatársai is. A szocialista színjátszás szakembere, a kassai származású Fejér István A Felvidék szellemi visszacsatolásában azt bizonyítja, hogy az elcsatolás után ezen a dél-szlovákiai területen visszaesett a kulturális élet. „A felvidéki és magyarországi magyarság szellemi életének harmonikus egybeolvadása lehetetlen a magyar nép szellemi életének a felvidéki magyarság művelődési színvonalára emelése és azoknak a kultúrintézményeknek a visszaállítása nélkül ...” — fejezi be értekezését. A huszonegy éves Berkó Sándor ekkor már Budapestről küldi verseit és cikkeit a lapnak. Felvidéki szellem, felvidéki irodalom címmel áttekintést nyújt az itteni magyar irodalom irányáról és fejlődéséről. Vass Lászlónak ekkoriban megjelent jobboldali szempontú irodalomtörténeti összefoglalásaitól eltérően Berkó jól látja, hogy a valóban tehetséges írók a haladó, baloldali szemléletűek voltak. Az egyes életműveket jellemezni próbáló megállapításai azonban ötletszerűek és felületesek. Például Győryt így hasonlítja össze Forbáthtal: „Győry — s ebben hasonlít Petőfihez — szlovenszkói méretekben gondolkodó európai. Forbáth európai méretekben gondolkodó szlovenszkói magyar.” (946) Hallgatnak a múzsák c. rövid cikkében pedig arról ír, hogy a legjobb szlovákiai magyar költők elhallgattak, mert „a mai humanista író vagy hallgat, vagy prostituálttá lesz... írók — hallgassatok!” (889) Berkó e vészterhes időkben rendkívüli módon aktivizálódik, a volt szlovákiai munkatársak közül ez évben ő ír legtöbbet a Korunkba (12 közleményt), egyebek közt az Ének a Tátra alján c. nagyszerűen ihletett, megragadó hármas verskompozícióját. Recenzióiban már pesti könyveket is ismertet: Hercz Györgyét, Várnai Zseniét, a fiatalok antológiáját, Mécs új verseskötetét (Élőket nézek). A másik erősen aktivizálódott munkatárs Sándor László: nyolc, nagyrészt az időszerű változásokkal kapcsolatos közleményét találjuk az évfolyamban. A Fábryéhoz hasonló szellemű tanulmány Sándornak az Egy éve alcímmel megjelent tanulmánya: Kultúr- csönd a Felvidéken. A helyzetet így jellemzi: „Holmi nemzethűségi bizonyítványok, nyilatkozatok és igazolások beszerzése lett a főcél, alig volt valaki, akinek ne kellett volna »jó magyar« vagy »hű magyar« voltát írásban is igazolni”. A baloldaliak közül sokan átálltak a „másik oldalra”, a folyóiratok közül csak a Prohászka Kör Lapja, az Űj Élet maradt meg, az egyesületek közül a Kazinczy Társaság. Befejezésül Sándor aktivizálódásra buzdítja a valóban haladó kulturális tényezőket. Falfeliratok címmel arról számol be, hogy a visszacsatolt területen egyre több, elégedetlenséget kifejező (baloldali és jobboldali) jelszót mázolnak a kerítésekre és a falakra. Külön cikkben értékeli Sándor a humanista szellemű tudomány fórumát, az Apollo folyóiratot, és számos, aktuális könyvről ír ismertetést, mint pl. Halász Miklós Csehszlovákia, Felvidéki városportrék (Tátra-almanach) és Berkó Sándor fiz nem legenda c. könyve megjelenésének akadályairól. A második számban olvashatjuk Szalatnai Karéi Capek (1890—1938) c. szép és tartalmas nekrológját. Ez volt a szerző utolsó írása a Korunkban. Utána a lapban Anton Straka fordításában kö'zlik Capek utolsó, Üdvözletek c. elmélkedését az egymás ellenségeivé vált európai nemzetekről, és saját közelgő haláláról. Csehszlovákiáról szól Barta Lajos megható esszéje is: Keleten a fényt kioltják. Befejezését idézzük: „Látható kép: — a germánok világbirodalmat akarnak... Nyugat keleti világunkba tör és kioltja a kultűrfenoméneket!” Európai szemszögből vizsgálja a változásokat Szabó Imre A nyugtalanság sodrában c. tanulmányában, s egyebek közt megállapítja: Csehszlovákia szétdarabolása után bizonytalanság lett úrrá Közép-Európában, s „legnagyobb feladat a stabilitás érzésének ezt a hiányát pótolni, felépíteni és megteremteni az események gyors és váratlan változásaival aláásott biztonságérzetét...” (246) Másik tanulmányában — A nemzeti eszme a világháború után — Bertrand Russel könyve alapján azt fejtegeti, hogy az első világháború után megváltozott a nemzetiségi helyzet Kelet- és Közép-Európában, s új ellentétek támadtak. A hatalmi erők kialakították a nemzetiségek tudatában az állam és nemzet kettős kategóriáját. A szerző megkülönbözteti a nemzeti érzés haladó és reakciós tartalmát.
