Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

Neufeld Béla A francia tanítói kar defetizmusa címmel arról értekezik, hogyan és miért foglalt el pacifista (s ezzel Csehszlovákia ellenes) álláspontot a francia pedagógusok egyesülete 1938 őszén. Az átpolitizált kortárs c. tanulmányában pedig arról ír, hogy a politika főként a németek esetében, teljesen uralkodik az emberek szemléletén, manipulálja őket, s így válnak a világ legjobban kormányozható népévé. A szerző másik lélektani tartalmú írása, A szó kockázata, arról szól, hogy a totális államokban az egyén kénytelen elhallgatni saját véleményét, inkább alkalmazkodik az uralkodó nézetekhez.

E nehéz időkben, amikor a régi munkatársak nagy része elmaradt a Korunktól, egy új munkatárs is jelentkezett, Szekeres György, aki a végzetes müncheni döntésig az osztravai Magyar Nap külpolitikai rovatát vezette. Szekeres Berkóhoz hasonlóan már magyarországi kérdésekkel is foglalkozik: népfrontos szellemben szeretné az írókat (főként Veres Pétert) befolyásolni, bírálni, bírálva meggyőzni. Részletesen ismerteti Veres Péter Szocializmus — nacionalizmus c. könyvét, s rámutatva különböző eszmeiséget egybemosó terminológiájára, határozottabb baloldali állásfoglalást követel (pl. a nacionalizmus, magyar faj kifejezésekkel kapcsolatban). Veres Péter Válaszában védi saját álláspontját, s ez után Szekeres már csak röviden szögezi le a marxisták véleményét a vitatott kérdésekről. Időszerű elméleti kérdésről értekezik Szekeres A népiesek külpolitikájáról c. cikkében is. (Helyesen külpolitikai elképzeléseket kellett volna írnia, amint ez a cikkből is kiderül.) A Márciusi Front programját és a népi írók egyes cikkeit idézve ezt kifogásolja: „Senki sem akadt közülük, aki vállalta volna az »ünneprontó« szerepét, hogy figyelmeztesse nemzetét a Felvidék és Kárpátalja árára. Arra, hogy a területi megnagyobbodással egyidejűleg az ellenállás lehetőségei kisebbed- tek." (750) Érdekes tanulságot von le a csehszlovák példából is: „Közép-Európa utolsó demokráciája nem Münchenben, a zöld asztalnál bukott el, hanem abban a pillanatban, amidőn alávetette magát a nagyhatalmi alkunak s nem kísérelte meg az ellenállást.” Kárpátaljával kapcsolatban azt mondja, hogy a népieknek az ottani lakosság számára is követelniük kell a teljes nemzeti egyenjogúságot. (752) Egy filozófiai folyóiratot ismertet a szerző La Pansée címen, s valószínűleg ő írta (Füzes György álnéven) a Könyvek a csehszlovák tragédiáról és a Ml kínaiak — tízezren című könyvismertetéseket is.

A cseh—magyar kapcsolatok szempontjából érdekes cikket közöl itt Anton Straka, Cseh nyelvű új magyar lírai antológia címmel, amelyből megtudjuk, hogy Ant. Hartl műfordító barátjával együtt most készíti új költői antológiáját, s ebben többek közt Győry Dezső (nyolc verssel), Vozári (öt verssel) szerepel. A jeles műfordításgyűjteményből csak töredékek maradtak Straka hagyatékában. A nevezett Hartl önálló tanulmányt is jegyez a lapban Ruténföldi irodalom címen.

Az 1939-es Korunkban jelent meg Fábry kiváló, Adyt idéző esszéje, a Porta Hugarica, amelyet a Fábry-kutatók az írónak egy későbbi megjegyzése alapján félreértenek. A megjegyzést a Palackpostában olvashatjuk: „A Korunkban más címen három fejezet jelent meg. 1939 szeptemberében adtam postára a két utolsó fejezetet, és csak 18 év múlva tudtam meg, hogy azok sose értek oda és sose jelentek meg.” Az újabb kiadások azóta A halottak élén címmel, egybekapcsolva közlik a két írást, pedig az első három fejezet nem azonos a Korunkban közölt Porta Hungaricával, amely befejezett egésznek látszik, s csak lazán kapcsolódik hozzá egy másik esszé (Halottak élén?]. A bonyolult, mitlzált Ady-szimbólumokra épülő tanulmány megértéséhez ismernünk kell néhány tényt, melyet a kutatók többsége szintén félreért. A Pozsony melletti Dévényt 1938 őszén, Ligetfaluval (Petržalka) együtt Németországhoz (nem a cseh—morva gyámállamhoz), a volt Ausztria szomszédos területeihez csatolták. A Szlovákiától elvett faluban 1939 pünkösdjén nagy német népünnepélyt rendeztek, amelyen a fasiszta szlovák kormány képviselői is részt vettek. Ebből az alkalomból írja Fábry ezt az Ady- parafrázisokkal és magyar mitológiával megtűzdelt cikkét, s mivel a fasiszta vezéreket név szerint is gúnyolja, valóban nagy bátorság kellett közléséhez. Ady — mint a legtöbb esetben — csak ürügy és mondanivalóját alátámasztó klasszikus idézet volt számára. A Dévényi kapunak három jelentése is van: a) hegyszoros, melyen át a Duna és a légáramlatok a Kárpát-medencébe érkeztek nyugat felől. (1918-ig a sziklafalba vágva egy kapu képe volt, Porta Hungarica felírással — már csak halványan látszik a felírás.) b) Ady a kaput szimbólumként használta a Góg és Magóg fia vagyok én kezdetű