Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

cserje már adósságtörlesztés, és így elkötelezettség az ígéret teljes beváltására.” (190) A hiányzó fejezet címmel ismerteti Fábry Neubauer Pál híres, egy nemzetközi pályázaton német nagydíjat nyert regényét (magyarul később A jóslat címen jelent meg). Elmondja a díj kiosztásával kapcsolatos bonyodalmakat, s a művet „nagy kísérletinek nevezi. Hibául rója fel, hogy mondanivalója „megrekedt Gandhinál”. Végül azonban a kor kiváló világirodalmi alkotásai köizé sorolja a regényt. Kritikusunk Egy író két könyve címmel Bihari Mihály drámáit bírálja, szigorúan, de igazságosan. A Tisztelettel értesítjük címűről azt mondja, hogy a szociális íz sem mentheti meg az elmúlástól, a másikról szokásos radikalizmusával csak egy mondatot ír: „A Selyemcukor — selyemcukor. Nincsenek igényei, ,s így nekünk sincs hozzátennivalónk.” (479)

Jócsik A szlovenszkói és ruszinszkói városok alakulása címmel arról értekezik, hogy a régi Magyarországon erősen elmaradt a városok fejlődése; a statisztika szerint csak minden kilencedik ember lakott városban. A városok lakosságának összetételét az amerikaival hasonlítja össze. Tanulmánya második részében a világháború utáni helyzetet elemzi, az akkor megjelent Szlovenszkó városképek (Tátra-almanach) alapján, amelynek bevezetőjéből Tamás Mihályt idézi: „Elszakadtak egy naprendszer vonzásától, hogy másik naprendszer hatáskörében kezdjék el ingadozó, bizonytalan pályájukat.” (919) Az új központ jelképesen Prága lett, de regionális központtá vált Pozsony, Kassa és Ungvár is. A statisztika alapján elemzi Jócsik a szlovákiai városok fejlődését, a nemzetiségi arányok eltolódását, a változások szociológiai lényegét. Ez a tanulmány volt Jócsik utolsó írása a Korunkban.

Sándor László csupán három könyvismertetését közli az évfolyamban. Amint Gaál Gábornak Szalatnairól írt leveléből látjuk, 1938 novemberében már nem tudta, hol van (a szlovákiai írók többsége Magyarországra került), s a Korunkat ekkor már senki sem képviselte Csehszlovákiában. Először a Szemle rovatban ismerteti P. Jilemnický kiváló regényét, az Iránytűt (Kompas v nás, 1938), s mindjárt az első mondatokban pontosan határozza meg a mű mondanivalóját: „Az emberi boldogság keresése gyakran visszatérő témája az irodalmi alkotásoknak. Jilemnický, a csehbe oltott neves szlovák író legújabb munkájában is ezt a kérdést vetette fel. A regény Jilemnický eddigi alkotásainak csúcsteljesítménye.” (459) A művet a mai szlovák irodalomtörténet is értékeli. A Tátra metamorfózisa címmel Sándor az egyre erősödő kisebbségi nacionalizmus agresszív akcióit mutatja be: előbb Darkó Istvánt távolították el a Magyar írás éléről, ekkor pedig a nacionalista politikusok leváltották Tamás Mihályt (távollétében), a Tátra főszerkesztőjét, s helyére a maguk emberét, Földes Györgyöt ültették. Sándor harmadik ismertetése, A csehszlovákiai magyar ifjúság új folyóirata, a pozsonyi Eötvös Kör lapjáról, a Forrásról szól, s cáfolja a Janus-arcú Szvatkó Pálnak a PMH-ba a lapról írt cikkét (a „Különvélemény és nemzetgyilkosság” címűt).

Berkó Sándor a Bolyongás és a Beszélgetés egy útszéli feszülettel c. szép verseit és néhány könyvismertetését közli. Könyvkritikát, Sándor Lászlóhoz hasonlóan, főként hazai magyar kiadványokról ír. Élesen bírálja a Szlovenszkói magyar írók antológiájának IV. kötetét (a nyitrai Híd kiadása], mert szerinte sok benne a dilettáns írás. Helytálló bírálatot ír Bodnár Istvánnak Az én falum árnyékában c. regényéről (Práger kiadás). De nagy elismeréssel ír Milo Urban Elő ostor c. regényének magyar fordításáról. A mű megjelenése a két háború közti szlovák próza egyik legnagyobb eseménye volt. A műfordításban is kísérletező Berkó a sziléziai bányászköltőnek, Petr Bezručnak öt kiváló költeményét is bemutatja magyar fordításban.

Berkó rendkívüli elismeréssel méltatja Győry Dezső új verseskötetét, a Zengő Duna- tájt. Ez az egyöntetű méltatás azért is feltűnő, mert addig a baloldali lapok sok fenntartással írtak a költőről, s Mécs kötetéről (a következő évben) Berkó Is szigorú bírálatot ír. Bizonyára Győry verseinek harcos humanizmusa és publicisztikájának antifa- sizmusa változtatta meg a róla addig kialakult véleményt. Berkó védi is a költőt Szvatkónak ama véleményével szemben, hogy „elesett a Sarló csataterén.”. „Nincs igaza, mert Győry még manapság is a csatatéren áll. A költő, aki vad és merész kitartással száguldottá be a Dunatáj rónáit és ostromolta hegyeit, leszállt ideges paripájáról.” (285)

Neufeld Béla itt is főként orvosi és pszichológiai problémákról értekezik: Beteg állatok (orvosi megfigyelés), Zavarok a nő szerelmi életében, Az orvos és az irodalom, Merre tart a pszichoanalízis?. A politika iránti fokozott érdeklődését mutatja, hogy