Irodalmi Szemle, 1982

1982/3 - ÉLŐ MÚLT - Berkó Sándor: Koszorú helyett, Egyedül, Elfecsérelt percek, Szivárvány, Fohász (versek)

BERKÖ SÁNDOR Koszorú helyett

Spanyol és kínai fiú, kit a mozivásznon láttalak, a messzi égre tárva olvadt vérrel mocskolt kis arcodat, kőomladékok közt, a porban, csonka kacsoddal, már te nem hallod a szörnyű kínt, amely most

Ó nem siratlak, mint anyácskád, zokogva, tépve a hajam, imádkozva és átkozódva nem sistereg szót ajakam, mint férfi férfit, úgy temetlek, csak öklöm feszül görcsösen, két gyönge öklöm, mik keményre edződtek megtört szemeden

s ezrek szemén, kik holtradermedt testtel feküdtek a fehér mozilepedőn, mit pirosra festett az agyvelő s a vér.

Aludj . .. aludj... én majd virrasztók feletted s annyi sok felett, hessegetve a lomha szárnyú nagy bombavető legyeket,

ülve melletted, a sötétbe mormolva a halk szavakat, mint varázsigéjét az őrült, hogy egyszer mégis megvirrad.

Örök virrasztás a mi sorsunk, akiknek ajkát a szavak fölsebezték; dalolj hát költő e rozsdamarta ég alatt,

süvítsen hangod át a vérben térdig bukó világ felett, százszor, ezerszer harsogóbban, mint géppuskák és fegyverek