Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Garaj Lajos: Arany János szlovákiai kapcsolatai

Így, a Bolond Istók második énekén keresztül nyerte el igazi értelmét A nagyidal cigányok, immár végérvényesen.

A Toldi szerelmének regényes cselekménye során Toldi Miklós két ízben is megfordul Csehországban. Toldi a lovagi tornán Tar Lőrinc mezében vív Rozgonyi Piroska kezéért. Ezzel a tettével kétszeres bűnt követ el: megsérti a lovagi torna szabályait és Piroska kezét Tar Lőrincnek játssza át. Ez a vétség súlyos következménnyel jár. Tar Lőrinc és Piroska halálát okozza, s Toldi csak hosszú bűnhődés után nyer erkölcsi felmentést. A mű első részében Lajos király prágai kalandja során kerül Toldi először Csehországba. Lajos király mesés körülmények között elfoglalja Prágát, megitatva a cseheket jó magyar borral, de megegyezik Károly császárral, s békésen visszavonul Budára. A prágai kaland előtt a király hadai Trencsén mellett táboroznak, innen indul az egész mesés hadjárat. Visszavonulás közben Toldi egy cseh leányrablőra bukkan, s ezt üldözve az egyik csehországi rablővár foglya lesz. A várban Jodok és Jodovna uralkodnak, a Toldi által egykor legyőzött cseh vitéz fia és leánya. Jodovna felkínálja magát Toldinak, de a hős visszautasítja. Toldit a császár csapatai szabadítják ki a börtönből. A hős hálából a császáriakhoz csatlakozik, s részt vesz a cseh rablóvárak tisztogatásában. Mire hazatér, Piroska már Tar Lőrinc felesége. Tar Lőrinc meghívja Toldit vacsorára. Borozgatás közben Piroska célzást tesz a szégyenletes lovagi tornára, mire Tar Lőrinc megüti. A konfliktus után Toldi párbajra hívja ki ellenfelét, és megöli. Piroska a hírre szörnyethal. Toldi feltöri a sírját. Kitűnik, hogy Piroska csak tetszhalott volt. Szökésre csábítja, de Piroska elátkozza férje gyilkosát. Közben két sírrabló kirabolja a sírt. Toldi a király haragja és az egyház átka elől egy csehországi kolostorba készül. További bolyongásai során találkozik a flagellánsokkal és a kobzossal. Egy erdőben újból összefut a császárral, kiemeli kocsiját a sárból s részt vesz a császári vadászaton, ahol karikás ostorral ejt el egy vadat. Ebben a részben szövi bele a cselekménybe Arany személyes élményeit a karlsbadi (Karlovy Vary) gyógyforrásokról:

Ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg, ősz ember;

Megáldotta vizét nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bír jutni az ének,

Köszöni e forrás csuda hévvizének.

Toldi végül a Lajos király olaszországi hadjárataiban tanúsított bátor vitézi tetteiért feloldást nyer, s most már békében visszavonulhat birtokára, melyet a királytól kapott ajándékba.

Arany János a szóban forgó epikai művek tárgyát történelmi forrásokból, népmondákból, legendákból stb. merítette, több helyen, ahol költeményeinek cselekménye játszódik, meg sem fordult. Nem tartozott a nagy utazók közé. Egy-egy útját, átköltözését egyik városból a másikba, hosszú töprengések, vívódások előzték meg. Élete végéig féltve őrizte biztonságát, s lelkiismereti kiegyensúlyozottságát. Aranyt, bár újra meg újra elöntötte a magány, az elhagyatottság, a társtalanság érzése, az áradó élet örvénylése minduntalan sodorta a világ felé. Hazánkba először 1843 nyarán kerül, amikor a nemességükért Eszterházy ellen vívó községek megbízásából Pesten és Pozsonyon keresztül Bécsbe utazott. Gyulaihoz írt életrajzában csak annyit jegyez meg erről az útról, hogy egy „kevéssé szélesíté látókörét”. Hogy Arany édesapja halála után tovább vitte-e a pört a család nemessége elismertetéséért, arról nagyon keveset tudunk. A bihari hajdúság hűségéért ugyanis nemeslevelet kapott Rákóczitól, de ezeket később nem ismerték el. Arany édesapja más családokkal együtt hosszú pört folytatott a nemeslevél elismertetéséért.

Tompa Mihály, aki élete végéig levelezésben állott Arany Jánossal, 1852 februárjában váratlanul Nagykőrösön terem, s betoppan Arany János házába. Arany nagyon megörül Tompának, kevéssel eltávozása után a következőket írja egyik barátjának (Ercsey Sándorhoz, 1852. febr. 28.) a találkozásról: „Remek fiú, kit nemcsak becsülni, de szeretni is kell, s ha munkáit olvasva azt hinnéd, hogy valami melanchólikus ember, igen csalatkoznál, örökké kacagtatott bennünket élczeivel s anekdotáival. A három nap