Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Garaj Lajos: Arany János szlovákiai kapcsolatai
valóságos oáz körösi életem Szaharájában.” Tompa is hasonlóképpen nyilatkozik barátjáról. Tompa aztán még többször meglátogatja Aranyt. Ö is készül Hanvára. Végül 1855-ben beváltja ígéretét, s az év augusztusától hat hétig tartózkodott családjával Han- ván. „A két költő — írja Arany László — ez idő alatt folyvást együtt volt s kölcsönösen felvidították egymást; sok kellemes órát töltöttek, bohóckodtak, adomáztak, faragták a verseket. Együttlétük örömét ugyan megzavarta némileg a Fölvidéken dühöngő cholera, bár szerencsére Hanvát elkerülte; azonban emiatt Murány várt már nem nézhették meg. De egyéb kisebb-nagyobb kirándulást többet tettek a szép Sajóvölgy vidékén.” így többek között meglátogatták Diósgyőrt, az aggteleki barlangot, Sárospatakot stb. Arany János egy későbbi Tompához írt levelében nagy szeretettel emlékezik vissza a Hanván boldogan eltöltött napokra: Mennyivel több köt most bennünket hozzátok — írja —, mint azelőtt. Egyik emlék a másik után éled fel lelkűnkben: egy szó, egy tréfa, kaland, egy kifejezés a Géza lexikonából stb., stb. mind megannyi kedves emlék; majd egyik, majd másik nyomul az előtérbe, mint buborék a vizen: az ember egy buborékot kevés ideig lát, de mindig új meg új születik az eltűnt helyett. így vagyunk mi is az emlékezettel; talán nem is érezzük a jelent egész gazdagságában; de most midőn már múlttá lön, hosszú időre el fog az bennünket táplálni”. A következő utazásra 1862 nyarán került sor. Arany akkoriban már Pesten lakott. Egy évvel előbb bemutatta a Kisfaludy Társaságban a Tragédia íróját, akivel ugyancsak szoros barátságot kötött. Madáchhoz írt levelében (1862. júl. 31.) megemlíti, hogy a nyár folyamán Szliácsra készül, szeretné, ha közben találkozhatna vele s Tompával. Az utazásra 1862 augusztusában került sor. Arany feleségéhez írt levele szerint, melyet Szliácsról keltez (1862. aug. 13.), vonattal utazott Vácig. Madách elfoglaltsága miatt nem mehetett ki, de kocsit küldött elébe, amely Aranyt Csesztvére vitte, Madách testvéréhez, Károlyhoz. Nemsokára megjelent Csesztvén maga Madách is, s másnap reggel Alsósztregovára utaztak. Arany az említett levélben így látta a Madách-kúriát: „Sztregova (Alsó) egy szép fekvésű tót falu, nem is nagyon terméketlen a földje, bükk erdeje van sok, egy hasonló kis folyam mellett. Egészen a Madáché, kinek azonfelül még 2-3 faluban is birtoka van. Ódon tornyos kastélya valami 20 szobát foglal magában, különben csak földszinti, mert alja inkább mint a Szendrey házé.” Arany három napig volt Madách vendége, majd barátja elkísérte Szliácsra, ahol Arany egy egész hónapot töltött. Érdekes, hogy ezeknek a látogatásoknak nem marad nyoma Arany művészetében. Az 1869-es év Arany karlsbadi utazásainak a kezdete. Ez időtől kezdve 1876-ig, az Öszikék nyitányáig minden nyáron ellátogat a városba. Arany ezekben az években sokat betegeskedik. Máj-, epe-, tüdőbántalmak keserítik, fejfájásokkal bajmolódik, kedélye is változó. Vagy a tüdő, vagy a máj, Vagy a szív, de az a táj! Érzem, szorul, feszül, fáj ... — sóhajt fel kesernyésen az Áj-váj c. versében, melyet közvetlenül utazása előtt ír. Megrongált szervezetének jót tesz a fürdő. A város klímájáról, kulturális életéről, a gyógyforrások hatásáról, a gyógykezelés módjairól stb. Eduard Hlawaček német nyelvű könyvéből (Karlsbad in geschichtlichter, medlcinischer und topographischer Bezierung-Achte duxhaus verbezezte und vermechzte Auflage.-Prag und Karlsbad, 1868) tájékozódik. A könyvet Bohuslav Lobkowitz, azaz Bohuslav Hasištejnský z Lobkovic, a kiemelkedő XVI. századi cseh humanista író latin nyelvű ódája vezeti be, melyet Arany Károly császár forrásaihoz címen fordít le, s a könyv borítólapjának belső oldalára egy négysoros német nyelvű versikét is feljegyez Mottó címen. Az óda Arany fordításában így hangzik: Forrás, kit Helikon kara méltán zöngve magasztal, Honnan hő folyamid, híg kén és (oh csuda) élő Mész ereid! Vajon, amely Szicíliában az Aetnát Élteti, a tűz, vagy Pluto s a Styxi közelség, Az melegíti vized? Bajaenak martja irigyel
