Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

Nedeczky kastélyban megfordult Bottyán, Bercsényi, Bezerédi, de két éjszakát töltött ott maga a fejedelem is. Karva és a Nedeczky birtok több oltalomlevelet is kapott a kuru- coktól. Nedeczky Sándort a fejedelem Pétervárra küldte a cári udvarba, hogy ott szolgálja a kuruc ügyet. Felesége, Huszár Ilona titkos kapcsolatot tartott fenn a labanc vármegye alispánjával, a Marcelházán közbirtokos Gyulay gróffal. Ennek a kapcsolatnak köszönhette Karva, hogy Heister és Kuckländer császári tábornokoktól is kapott a falu menlevelet, így sem a falu, sem a Nedeczky birtok nem szenvedett a hadak zsarolásaitól. Maga Nedeczky Sándor is, miután elfogadta a labanc amnesztiát, megtágadta a fejedelmet és azt vallotta Kassán az igazoló bizottság előtt, hogy „kényszerből cselekedett midőn elfogadta Rákóczi utasítását.”

Hazatérése után azonban nem nagyon élvezhette fiatal felesége társaságát, mert folytonosan névtelen levelekkel zaklatták és anonim feljelentésekkel háborgatták. A bölcs aggastyán tudni vélte, hogy felesége kapcsolata Gyulayval életének megkeserítője. Nedeczky és Gyulay levelezéséből tudjuk, hogy kettőjük között vita volt a személyes vonatkozásokon túl, vagyonjogi kérdésekben is, nevezetesen Zsitvatő birtoklásában. Gyulay szerint Zsitvatő már a 12. században vámos hely volt, míg Nedeczky azt állította, hogy sosem volt falu, mert a pusztát a mocsiak mindig is legeltetésre használták. A zsit- vatői templom romjairól azt állította, hogy az egykor a radványiaké volt. Mivel Gyulay gróf jogot formált a zsitvatői vám kiváltságaira, érdekében állt bebizonyítani a településről, hogy az régi vámos hely. Nedeczky Sándor, aki birtokolta a pusztát, de azt át kellett engednie rokonának, Gyulaynak, igyekezett cáfolni mindezt, hogy a gyűlölt rokon várható jövedelmét csökkentse. Ebben a vitában Gyulaynak volt igaza, mert Zsitvatő a tatárok 1240/41-es dúlása következtében pusztult el és a századok során nem is épült újjá, puszta maradt.

Mocs falu lakosságának csatlakozása a kurucokhoz a falu egész társadalmának osztatlan helyeslésével, teljes egyetértésében történt. A gazdasági tényezők mellett nagy szerepe volt ebben a lakosság ébredező nemzeti öntudatának és a vallásszabadság iránti igényének is. A falu fekvésénél fogva a kuruc háborúk során az események sodrásába került és a hadak dúlásait nagyon megsínylette. A dunai vízi naszádosok nagyobb része a labancokhoz csatlakozott és Komáromban állomásozott. E hajók állomásoztatására a labancok Mocs alatt, a Mocsi-szigeten bázist létesítettek, sáncot ásattak, ahol állandó őrséget tartottak. Innen indultak el — mintegy 24 naszád — Esztergom felé (1706), hogy a kurucoktól visszahódítsák a várat. A vidék dunai átkelőhelyeinek fontos katonai szerepe volt a kuruc háborúk során. Ezt bizonyítja, hogy a császári főhadiszállás már 1703. szept. 30-án utasította Kuckländert a környék átkelőhelyeinek megvédésére. Boty- tyán is hasonló feladatot kapott Rákóczitól. A parancs úgy szólt, hogy a generális az Esztergom és Komárom megyei lakosokból szervezett lovascsapatával és hajdúival védelmezze a Duna vonalát és biztosítsa a folyón való átkelést.

A kurucok Nyergesújfalu és Karva között a folyó mindkét oldalán sáncokat építettek, hogy megakadályozzák a császári hajóhad leereszkedését Esztergom alá. A sáncok építése a környékbeli falvak népének nehéz munkájába, sok áldozatába került. Esztergom elestével, 1706. nov. 14-én a kurucok Bottyán parancsára megerősítették a karval sáncokat. Feladatuk az volt, hogy fedezzék a dunai átkelést, amely Esztergom elestével megszakadt. Bottyán büszkén írta a fejedelemnek, hogy a karvai sánc „olyan erős lészen, hogy hacsak táborostul az ellenség reá nem mégyen, Isten oltalmábul nem féltem. 300 emberre való sánc lészen, több nem is kell belé, körülötte vagyon Révay Gáspár uramnak egy bataliuma és Géczy Gábor colonellus uram regimentje egészlen.’’

1708 májusában a kurucok megépítették Csenkevára sáncait. Ez a hely az ősi Csen- keaszó és Külső-Karva helyén a mai Csenkepuszta térségében volt. E helyen még 1735- ben is kápolna állott, jelezve, hogy régebben lakott hely volt. A 300 embert befogadó, háromszög alakú sánc árkában sűrű cölöpzetet vertek le. A három szegletbástya oldalából kiálló és egymástól fél öl távolságra fekvő ún. sertés-fák (rohamgátnak is nevezett tüskés gerendák) szintén jelentékenyen fokozták a sánc erejét. Kisebb haderő nem is ostromolhatta volna meg. Amikor a komáromi, esztergomi és a budai császári sajkák rátámadtak, a sánc kuruc védői visszapuskázták azokat. Maga Kuckländer tábornok, a császári hadak vezére sem tudott eljutni Komáromból Esztergomba, ezért a Mocsi-sziget bázisán várta az engedélyt Bottyántól, hogy „passzust” kapjon. Bottyán