Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései III.
(ha lezárjuk vele a sort) vagy között is (ha folytatjuk a sort). A szlovák rendszerint idézőjel között idéz, a gondolatjelet — mint olykor a magyar is — csak különböző személyek egy sorba írt párbeszédének különválasztására használja (vö.: A magyar helyesírás szabályai, 10. kiadás, 68—9 és 70—2, valamint Pravidlá slovenského pravopisu [A szlovák helyesírás szabályai] 111—3). Az eltérés tehát jelentős. Szokatlan — különösen regényekben — a gondolat jeles idézéshez szokott magyar szemnek, hogy az egyes személyek külön sorokba kerülő párbeszédei is idézőjelek között jelennek meg a magyar fordításokban, még szokatlanabb, sőt zavaró, hogy az idézőjel közé tett idézetbe nem gondolatjelekkel ékelik be az idéző mondatot, hanem vesszőkkel, miközben az idézetet a megszakítás után idézőjellel lezárják, illetve a folytatás előtt idézőjellel nyitják: „Úgy nézett rám”, panaszkodott a fiú, „mint a véres ingre”. Magyarosan: „Ügy nézett rám — panaszkodott a fiú —, mint a véres ingre.” Vagy Idézőjel helyett gondolatjelet használva: — Ügy nézett rám — panaszkodott a fiú —, mint a véres ingre. Tehát a megszakított idézetbe csupán két gondolatjellel ékeljük be az idézőmondatot (idézőjeles idézet esetén sem zárjuk idézőjellel az idézetet a megszakítás végén, illetve nem nyitjuk a folytatás elején). Vesszőt csak akkor teszünk az idéző mondatot követő gondolatjel után, ha az idézet első és második része közé a megszakítás (idéző mondat) nélkül tennünk kellene, azaz ha az idézetet az idéző mondat vesszőnél vágja ketté. IV. NYELVMÜVELÉSÜNK FORMÄI, EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI Napjainkban Igen nagy az érdeklődés a nyelv, a helyes nyelvhasználat iránt. Ez természetes jelenség nálunk, hiszen a nyelv társadalmi szerepe a közélet demokratizálásával jelentős mértékben megnövekedett. Az egyén egyre nagyobb szerepet vállal a közügyek intézésében, hallatja hangját, kifejti véleményét a közösséget érintő kérdésekben. S egyre jobban tudatára ébred annak is, hogy megnyilatkozásainak nemcsak a tartalmi oldala fontos, hanem a formai, a nyelvi is. Közösség előtt beszélni, másoknak írni: felelősség. Nemcsak azok iránt, akikhez szólunk, vagy akiknek írunk, hanem a nyelv iránt is, amely közkincse a társadalomnak. De a közéletben részt vevő egyén szempontjából sem közömbös, milyen a nyelvi megnyilatkozása, mert nyelvi műveltségét — amely része az általános műveltségnek — ennek alapján ítélik meg. Miben nyilvánul meg ez az érdeklődés a nyelv iránt? Szívesen olvasnak az emberek a nyelvről rövidebb írásokat, főként nyelvművelő cikkeket, s szívesen hallgatják a rádió és televízió ilyen jellegű adásait, nyugodtan mondhatjuk: igénylik ezeket az írásokat és adásokat. Az Oj Szó szerkesztősége úgy igyekszik kielégíteni ezt az igényt, hogy hetenként egyszer a szombati számban nyelvművelő cikkeket közöl a Kis Nyelvőr rovatban. A visszhangról ítélve, népszerű ez a rovat; az olvasók egy része kivágja és elteszi az ott megjelenő cikkeket, hogy adott esetben meríthessen belőlük. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása Anyanyelvűnk címmel ötperces műsort sugároz szombatonként szintén nyelvművelő céllal. Ez is a hallgatot- tabb adások közé tartozik. A nyelv iránti érdeklődés már nem csupán egyéni: az utóbbi időben kollektív jelleget öltött. Közösségek is igénylik — és szervezik — a nyelvvel való foglalkozást. Szerkesztőségek vagy az újságíró szövetség rendezésében tartunk nyelvművelő előadásokat. Több szerkesztőség a levelezőit is meghívja ezekre. Művelődési klubok is iktattak programjukba nyelvművelő előadást. Ezeket élénk érdeklődéssel kísérik a résztvevők, s a vitában nemcsak kérdéseket tesznek fel, hanem felelősséggel és kritikával értékelik is nyelvhasználatunkat, rámutatva a nyelvi hibákra, helytelenségekre. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a nyelv iránti eddigi passzív érdeklődés már kezd aktívabb formát ölteni: az emberek nemcsak szívesen olvasnak vagy hallanak a nyelvről, hanem maguk is tesznek valamit nyelvi műveltségük növeléséért. Igaz, hogy ezzel a nagy többség még mindig csak a „befogadó” szerepére vállalkozik, de ez már az első lépés afelé, hogy tehetsége és lehetősége szerint mindenki nyelvművelővé is váljék: legalábbis családja vagy szűkebb környezete nyelvi megnyilatkozásainak figyelőjévé, helyesbítőjévé. A nyelvművelő cikkek és írások egy része könyv alakban is eljut az érdeklődőkhöz — a Madách Könyv- és Lapkiadó jóvoltából. Nyelvművelő irodalmunk első termékei
