Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései III.

raggal látják el a helynevet azok is, akik nem az l végű, hanem a -hely utótagú alakját használják.

A magánhangzós végű helynevek általában külviszonyragot kapnak a köznyelvben (Rajkán stb.), kivételek az i végűek (Orosziban) és esetleg egy-két más egyedi eset IN agy kálióban). A Somorja helynevet is külviszonyraggal látjuk el a köznyelvben tSomorján), a városka lakói és a környékbeliek viszont belviszonyraggal használják ( Somorjában]. Itt sem valószínű, hogy a v Samorine alak hatása volna a belviszony- ragozás. Sokan viszont azt nem tudják, hogy a -szombat utótagúaknak belviszonyragot kellene kapniuk, s külviszonyragot illesztenek hozzájuk: Rimaszombaton /Rimaszombatban — v Rimavskej Sobote). Mivel napnév az utótag, zavarólag hat a küKúszonyragos alak által keltett esetleges idővonatkozás is, különösen a Nagyszombaton (Nagyszombatban — v Trnave) alakban.

Itt említjük meg, hogy a nem magyar helységnevek ragozásában, különösen a szlovák, jugoszláv stb. nevekében sem ragaszkodunk már a régi szabályhoz, illetve a belvi- szonyragos alakhoz. Ha a név hangalakja s esetleg a magyar megfelelő viszonyragozása alapján a külviszonyragos alakot tartjuk jobbnak, eltérhetünk a belviszonyragozástöl: nem Galantában, hanem Galantán (Galántán), nem Nitrában, hanem Nitrán (Nyitrán), nem Zilinában, hanem Zilinán (Zsolnán], nem Növi Sadban, hanem Növi Sadon (Újvidéken) stb.

A birtokost megnevező -nak, -nek ragos részeshatározóval együtt járó birtokos sze- mélyragos birtokszónak a ragozásmódjáről kell még itt szót ejtenünk. A választékosabb egyeztető ragozás helyett a nyelvjárási eredetű, de már a köz- és irodalmi nyelvben nagyon elterjedt egyeztetetlen ragozást használják sokan nálunk is, különösen a csallóközi származásúak. Ez érthető is, mert a dunántúliak sem egyeztetnek (közös nyelvjárásterületről van szó): „A pedagógusoknak külön szakszervezete van” (h.: szak- szervezetük); „Ott a házaknak is nagy ablakai vannak” (h.: ablakaid). A nagy elterjedtség ellenére is hangsúlyozzuk, hogy részeshatározó mellett az egyeztetett forma a helyes: több birtokos egy birtoka esetén az -uk, -ük, -juk, -jük, több birtokos több birtoka esetén az -aik, -eik, -jaik, -jeik ragváltozatok használata. Csak akkor helyes az egyeztetetlen forma, amikor a -nak, -nek ragos szó birtokos jelzői szerepű (a pedagógusoknak a könyvtára; vö.: a pedagógusnak a könyvtára).

Hasonló hiba fordul olykor elő annak az alanyi szerepű főnévi igenévnek a személyragozásában is, amely mellett részeshatározó fejezi ki azt a személyt, dolgot stb., akire vagy amelyre az igenévben kifejezett cselekvés valamilyen formában vonatkozik („Nekik [a diákoknak] ott tilos dohányoznia” — h.: dohányoznia*:).

b) Nyelvjárásias kötőszóhasználat

Az ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos (nemcsak)... hanem ... is és a kizáró ellentétes (nem/ ... hanem kötőszók helyett használt népies, de még az irodalomban is nagyon elterjedt formának használatát említjük itt meg: a (nemcsak) ... de ... is, illetve a (nem) ... de formáét. Talán nem kell különösebben bizonyítanunk, hogy a hanem kötőszó a választékosabb a kapcsolatos mondatban is; tehát e helyett: „Nemcsak szidott, de ütött is” — ez a forma: „Nemcsak szidott, hanem ütött is.” Az ellentétes mondatokban pedig értelmi különbséget is okozhat a hanem és a de felcserélése; ugyanis mást jelent ez: „Nem ment el, hanem küldött valaki maga helyett” (ez a valódi kizáró forma, nem a de kötőszös), s mást értünk ezen: „Nem ment el, de küldött valakit maga helyett (ez a megszorító ellentétet fejezi ki: ’nem ment ugyan el, de küldött valakit maga helyett’)”.

c) Az -e kérdőszócska a nyelvjárási szórendi helyen

Az -e kérdőszócska szórendi helye is eltér a köznyelvben és némely nyelvjárásban, s bizony még a magukat műveltebbeknek gondolok is rossz helyen használják olykor ezt az elemet. Különösen a csallóköziek és mátyusföldiek nyelvhasználatában gyakori, hogy az igekötős igei állítmány igekötője után („El-e mész hozzájuk?”), az állítmány tagadószava után („Nem-e látod már?”) vagy más kiemelt mondatrész után („Ott-e volt ő is”; „Öt-e küldik el?”) stb. teszik a kérdőszócskát, holott annak az állítmány, rendszerint a teljes állítmány után van a helye („Elmész-e ...?”; „Nem látod-e...?”;