Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései III.
„Ott volt-e...?”; „Öt küldik-e ...?” stb.). Nem a teljes állítmány után tesszük például, ha az ígekötös igei állítmány fordított szórendű („Nem mennél-e el hozzájuk?”), továbbá ha a névszói-igei állítmány igei tagját kiemeljük („Nem volt-e jó az neked?”); stb. Természetesen ezzel az utóbbi példával esetleg a névszói-lgei (összetett) állítmányok iétét kérdőjelezhetjük meg: valóban olyan szorosan tartozik-e a (volt) létigéhez a jó tag, hogy egy mondatrésznek tekinthető a kettő. Hadd jegyezzük meg, hogy a névszói állítmány mellett a hangsúlyos alanyhoz is hozzátehetjük az -e kérdőszót: „Ök-e a rosszak?” (Úgynevezett összetett állítmány esetén az igei taghoz járul: „Űk voltak-e a rosszak?”) Van persze olyan vélemény is, hogy két azonos fogalomkörű szó esetén a hangsúlyos szerkezettag az állítmány. Ezzel ellentétes és általánosabb vélemény, hogy nem a hangsúlyosság dönt ilyenkor, hanem a személyben való egyeztetés lehetősége. A „Ti vagytok a rosszak’’ mondatban eszerint a ti az alany, és vagytok a rosszak az állítmány, mert csak a ti egyezhet személyben is (nemcsak számban) a vagytok-kai. Az „Ök a rosszak” mondatban nincs személybeli egyeztetési probléma, de a modell alapján ez utóbbi felfogás szerint az ők az alanyi, az a rosszak meg az állítmányi tag. Ellentmondás van tehát itt, amelyet a nyelvtudománynak és a nyelvművelésnek közösen kell megoldania. Vagy el kell ismerni az én vagyok, mi voltunk stb. típusú, tehát a személynévmásból és létigéből álló alakulatok állítmányi szerepét, s így névszói állítmány esetén a személynévmást is állítmánynak („Ök a rosszak”); vagy a nyelvművelésnek kell módosítania a szabályt: az -e kérdőszócska a kiemelt alany után is állhat névszói állítmány esetén {„Ök-e a rosszak?”). De lehet harmadik, sőt negyedik lehetőség is, mégpedig akkor, ha nem ismerünk el összetett állítmányt, csak igeit, s az eddigi névszói-igei állítmány névszói tagját alárendelő alanynak tekintjük; s az eddigi névszói állítmányt egy hiányos mondat alárendelő alanyának, esetleg a hiányzó igei állítmány szerepét átvállaló névszói állítmánynak. Azért tehető fel két lehetőség, mert a tekintetben is fennállhat véleménykülönbség, melyik névszói (vagy névmási) tagot tekintjük a predikatív, melyiket a szubjektális szerkezet alanyának (ez utóbbi helyettesítheti esetleg a hiányzó igei állítmányt). Ha a „Ti vagytok-e a rosszak? mondatban a ti személyes névmást tekintjük a predikatív szerkezet alanyának, s az a rosszak tagot alárendelő alanynak, akkor az „Ök-e a rosz- szak?” mondatban az alany kapja a kérdőszócskát. Ha a predikatív szerkezet alanya az a rosszak tag, s a ti szubjektális alany, akkor a másik mondatban az ők mint szubjektális alany vagy az igei állítmányt helyettesítő névszói állítmány kapja a kérdőszócskát. Természetesen az igei állítmányi tag nélküli mondatokban az a rosszak névszói tag is felveheti a kérdőszócskát, nem csupán a személynévmási, ha a kérdés erre vonatkozik, s ezt a névszót is — felfogásunktól függően — tekinthetjük névszói állítmánynak, alárendelő alanynak, az igei állítmányt helyettesítő névszói állítmánynak, de aki a kiemelt személyes névmást tekinti névszói állítmánynak, az emezt a predikatív szerkezet alanyának is felfoghatja. Ahhoz tehát, hogy nyelvművelésünk pontosan meg tudja határozni, mihez járulhat az -e kérdőszócska, előbb a nyelvtudománynak kell rendet teremtenie az alany és az állítmány kérdéskörében. Végül megjegyezzük, hogy az igekötők és a tagadószók is felvehetik az -e kérdőszócskát, ha önmagukban állnak („El-e?”; „Nem-e?”), mert ilyenkor az egész állítmányt, sőt az egész mondatot helyettesítik. Ilyen helyzetben más mondatrészekhez is hozzájárulhat a kérdőszócska („Ott-e?”; „Öt-e?”). B] Logikai hibák Nyelvi köntösben jelentkeznek, de tulajdonképpen logikai eredetűek. A beszélő vagy a szerző nem képes szabatos nyelvi formába önteni gondolatait, így ezek kuszák, zavarosak lesznek, vagy pedig mást fejeznek ki, mint amit az illető közölni szeretett volna. Sajnos, sajtótermékeinkben elég gyakoriak az ilyen jellegű hibák. a) Hibás szerkezetválasztás Egyik leggyakoribb logikai hiba. Különösen a lévén határozói igeneves és a létére név- utós szerkezetet cserélik fel, nyilván azért, mert nincsenek tisztában funkciójukkal,
