Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Pukkai László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a galántal járás munkásmozgalmának kialakulására
Ebből a nem teljes gazdasági és birtokelemzésből következtethetünk arra, hogy ha járásunkban a munkásmozgalommal akarunk foglalkozni, elsősorban a földmunkásság harcaival kell megismerkednünk. Járásunk mezőgazdasági munkásságának többsége a termelőeszközökhöz való viszony, a termelt javakból való részesedés, a termelés irányításában való részvétel alapján ugyanolyan helyzetben volt, mint az ipari munkásság; nem rendelkezett mással, csak a saját munkaerejével. Az említett szociális ellentétek kiéleződése, az elégedetlenség az osztályharc kialakulását jelentette. Azonban a politikai és az eszmei öntudatosodás lassú fejlődése miatt csak a későbbiek folyamán ölt a mozgalom szervezett jelleget. A mozgalom fellendüléséhez az első komoly lökést, annak ellenére, hogy az 1902— 1904-es években három munkásgyűlésre is sor került Galántán, az 1905—1907-es orosz- országi polgári forradalom adta. 1905. május 1-én már nagyszabású munkásgyűlést tartottak Galántán és Szereden. A szeredi május elsejét és a szakszervezetek három értekezletét Blažek Jozef, Mandák János és Mandák Lajos, Kubányi Viliam, Páleník Michal és Ternény Eduard szervezték. A szervezők a rendőri szervek kimutatása szerint 4—5 korona büntetésre ítéltettek, amely összeg heti bérük egyharmadának felelt meg. 1905. június 11—12-én a II. Internacionáléban elterjedt ausztro—marxista politika következtében a pozsonyi kongresszuson a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból a szlovák munkásság kivált és megalakította a Szlovák Szociáldemokrata Pártot. Ennek alakulógyűlésén járásunk területéről a szerediek vettek részt. Az orosz polgári forradalom és a pozsonyi gyűlés hatására alakult meg a szociáldemokrata párt szeredi és galántai alapszervezete is. 1907. április 23-án a Hunyadi grófok birtokán 200 cseléd sztrájkolt a 48 koronás havi bérért. 1907. április 9-én Schweitzer Maximilián birtokán, május 28—31-én pedig Bábon sztrájkolt 40 földmunkás. Jászai Samu, akinek munkáira, megállapításaira Miloš Gosiorovský is több ízben támaszkodik, A magyar szakszervezetek története című munkájában a következőképpen szemlélteti a munkásszervezetek növekedését a világháború kezdetétől 1917. december 31-ig: Szervezett munkások száma Időpont összesen Ebből Budapesten Magyarország más területén 1914. VI. 14-ig 96 290 47 994 48 296 1914. XII. 31-ig 51 510 27 597 23 913 1915. XII. 31-ig 43 381 29 987 13 394 1916. XII. 31-ig 55 338 40 691 14 467 1917. XII. 31-ig 215 222 121 450 93 772 Az adatokból kitűnik, hogy a történelmi jelentőségű esemény, a NOSZF és a világháború borzalmai felrázták tespedésükből az elnyomott tömegeket. Járásunkban a harcra azok az egyének buzdították az elnyomottakat, akik harcoltak az orosz forradalomban, akik a Vörös Gárda és a Vörös Hadsereg soraiban harcoltak a békéről, a földről szóló dekrétum, s a nemzetek egyenjogúságát hirdető nyilatkozat megvalósításáért. II. A Monarchia munkásosztályának forradalmivá válásában a vöröskatonák játszották a vezető szerepet, akik eredetileg a cári hadsereg foglyai voltak, és az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki békekötések után hazajöttek, a még létező Monarchiába. A hadifoglyok a fogolytáborokban ismerkedtek meg a forradalmi eszmékkel, s önként, forradalmi meggyőződésből vállalták a harcot a fehérgárdisták ellen. Józsa Antal átfogó történelmi munkájában a következőket írja: „Csita közelében a peszcsankai táborban 1917 szeptemberében, Irkutszkban december 8-án, Berezovkán december 25-én, Damijában december 30-án, Szretyenszkben 1918. január elején alakultak hadifogoly vörösgárdista osztagok ... A magyar hadifoglyok a Téli Palota ostromá
