Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Pukkai László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a galántal járás munkásmozgalmának kialakulására
nál harcoltak ... Az Aurórán csehek, szlovákok, románok, lengyelek, finnek, délszlávok, bolgárok, kínaiak harcoltak ...” Csak Moszkva környékén 20 000 szervezett hadifogoly harcolt a szocialista forradalom győzelméért, ahogy ez a Moszkvai Hadifogoly Bizottság 1917. december 30-i jelentéséből kitűnik. Az októberi eszmék hatására megmozdult, lázongott a soknemzetiségű Monarchia munkássága a hátországban, katonasága pedig a frontokon. A katonaság megtagadta az engedelmességet, megszökött a hadseregből, sőt a hadsereg nyílt lázadására került sor Rumburkban, Rimaszombatban, Kragujevácott és máshol. A Belgrádban székelő császári és királyi főparancsnokság 1918. június 8-án jelentést kapott a Kragujevácott állomásozó, átszervezés alatt álló 71. ún. trencséni gyalogezred június 2-i lázadásáról. A jelentés megállapította, hogy a lázadás csakis a bolsevista eszmék hatására történhetett. A 440 lázadó között ott volt a járásunkbeli, diószegi illetőségű Pivko József is, aki 1968-ban, az események 50. évfordulóján megkapta az Antifasiszta Harcosok Szövetségének emlékplakettjét. A hazatérő hadifoglyok tehát járásunk területén is forradalmat akartak. M. Dzvoník ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az Oroszországból hazatérő katonák különösen aktívan léptek fel Alsószeliben, Tallóson és Nagyfödémesen. Házról házra jártak, s terjesztették a híreket a forradalomról”. František Kubač, szeredi kommunista, a CSKP egyik alapító tagja pedig ezt írta visszaemlékezéseiben: „A frontról hazatért katonák Szereden lefegyverezték a nemzeti gárdát, s megalapították a nemzeti bizottságot. A szeredi katonák a népnek oly módon segítettek, hogy a legnagyobb nyomorban sínylődő családokat elhelyezték, beszállásolták a gazdag polgárok házaiba, s következetesen harcoltak a feketepiaci üzletek megszüntetéséért”. Sőt, még a burzsoá beállítottságú történész, K. A. Medvecky is említést tett arról — természetesen elmarasztalólag —, hogy Szereden, Vágvecsén és Sopornyán a falu lakossága fellázadt a kocsmárosok és a birtokosok ellen. A rablás és rendzavarás napirendben volt, s mindenki elrejtőzött a forradalmár katonák elől. Vajon kik voltak a hazatért vörösgárdisták, forradalmárok? Levéltári adatok, visszaemlékezések alapján 38 személyről tudjuk, hogy részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Talán nem lesz fölösleges, ha mindnyájukat megemlítjük. íme a névsor. Galántáról Jozef Boledovič, Jozef Ružič és Jaszanyec István neve kívánkozik a listára, Vágsellyéről Száraz Géza, Glofák Ferenc, Gundl Mátyás, Diószegről Patzelt Ferdinánd, Pivko György, Mészáros András, Bauer Béla, Dalos János (hősi halált halt Ukrajnában), Sentéről Benőik Štefan, Hollík Ján, Patáról Adamec Rudolf, Štefák Ján, Prázdnovský Adam, Vecséről Rehák Eduárd, Mrázik Jozef, Mészáros Sándor, Tornócról Iványi Ferenc, Kisucsan Mihály, Takács Vince és Petrovics Gyula, Peredről Varga József, Pápay Vince, Somogyi Ferenc, Felsőszeliből Bakó Ferenc, Gyenge Michal, Alsószeliből Szaller Jenő (orosz feleséget hozott), Hidaskürtről Takács István, Nebojsáról Bohunicky František, Vágáról Adamkó Lajos, Királyfáról Pozsonyi Ferenc, Vízkeletről Koller Vince, Deákibó! Marcinkó János és Hajdú Vince, Farkasdról Lojcsek Alajos és Jancsó Ferenc. A dokumentumok bizonyítják, hogy pl. Bauer Béla Kijev térségében harcolt a fehérek ellen, Koller Vince Moszkva környékén, Adamkó Lajos Szibériában, Petrovics Gyula (6 szovjet kitüntetés tulajdonosa) Finnországban, majd a Fekete-tenger vidékén, Hajdú Vince pedig Mandzsúriában Sigmund tábornok csapatai ellen. Azt Is megállapíthatjuk, hogy hazatértük után legtöbbjükkel a magyar szocialista forradalomban, vagy a fenyőházi (Ľubochňa) kongresszuson találkozhattunk, de az biztos, hogy valamennyien ott voltak a kommunista párt alapszervezeteinek megalakulásánál, s később is részt vettek a munkásmozgalomban. A harcoló felek katonáira 1918-ban, a háború utolsó évében különösen demoralizáló hatáss :l volt a hátországi helyzet. A frontkatonák rongyosak, éhesek voltak, akadozott vagy teljesen megszűnt az élelmiszerszállítás, hiszen a hátország teljesen elszegényedett A szabadságos vagy lábadozó katonák is egyre rosszabb, szomorúbb hírekkel tértek vissza a frontra.
