Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Varga Erzsébet: Az SZKP és a szovjet irodalom

dalmunkat is előbbre és feljebb lendítené. Bennünket, az irodalmi sajtó munkatársait, elsősorban is igényességre ösztönöz ez a dokumentum. Az igényesség pedig mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem nézhetünk el semmilyen hiányosságot: a műalkotásokat egészükben ítéljük meg, állandóan szem előtt tartva, hogy a valóban értékes mű eszmei, etikai és esztétikai értékek megbonthatatlan egysége, s így nem tartható műalkotásnak sem az Időszerű mondanlvalójú fércmunka, sem pedig a szakmai szempontból kifogástalan, jól „megcsinált”, az esztétika formai követelményeinek megfelelő, ám a ma emberének semmit sem mondó, mert korunk problémáin kívül létező „mestermunka”. Ezt a tényt az irodalomkritika képviselőinek is előbb-utóbb tudatosítaniuk kell, mert ha nem akarnak elmaradni a kortól, ki kell lépniük a szűkén értelmezett „szakmaiság” ketrecéből; kétségtelen ugyanis, hogy jelenlegi irodalomkritikánkban — igaz, ez nem csehszlovákiai magyar sajátosság — a szakmai szempontok vannak túlsúlyban. Pedig

— ha méltó akar lenni a kritikus névre — a műbírálónak sem csak az irodalomhoz kell szólnia, hanem egyúttal a társadalomhoz is.

Ez ma vitathatatlanul korparancs.

Arckijejezés-tanulmány, litográfia, 1980