Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Varga Erzsébet: Az SZKP és a szovjet irodalom

Ki kell használni — olvassuk tovább a határozatban — a művészi szó minden nevelési lehetőségét, hazafias műveket kell alkotni, amelyek poetizálják a haza szolgálatát, a párt ügyének szolgálatát. A szocialista realizmus művészete számára nincs fontosabb feladat, mint a s'zovjet életformának, a kommunista erkölcs normáinak, morális értékeink — amilyen az emberek javára végzett becsületes munka, az internacionalizmus, az ügyünk történelmi igazságába vetett hit — szépségének és nagyságának a hitelesítése. A folyóiratoknak ugyanakkor teljesebben kell tükrözniük a szövetségi és az autonóm köztársaságok művészeti tapasztalatát, figyelniük kell a testvérirodalmakból oroszra és a Szovjetunió más nyelveire készül fordítások minőségét, segíteniük kell a szocialista nemzetek további egymáshoz közeledését és kulturális egymást-gazdagítását, a sok- nemzetiségű szovjet társadalom eszmei és politikai tömörítését, a szocialista rendszer országaiban élő népek barátságának megszilárdítását. Elkerülhetetlen, hogy a Szovjetunió írószövetsége s az írószövetség sajtószervei szélesebb körben kapcsolják be a szovjet írókat és a külföldi kultúra haladó szellemű képviselőit a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a békéért és a nemzetek biztonságáért, a termonukleáris háború veszélyének az elhárításáért vívott harcba, s a dolgozókat neveljék a szovjet nép forradalmi vívmányainak megvédésére való felkészültség szellemében.

A művészi szó — jegyzi meg a határozat — mindig nagyon hatékony fegyver volt a marxizmus—leninizmus győzelméért vívott harcban, a két világrendszer ideológiai szembenállásában. A párt nagyra értékeli az írók nemzetközi tevékenységét, az ideológiai ellenféllel szemben megnyilvánuló vitázni tudását, az antikommunizmus ellen folytatott harcban játszott aktív szerepét. A politikai regény, a publicisztikai film, dráma és költészet óriási sikere azt bizonyltja, hogy ez a művészeti áramlat megfelel a korszellemnek.

Az SZKP KB felhívja a Szovjetunió írószövetségének, a köztársasági írószövetségeknek, a folyóiratok szerkesztőségeinek a figyelmét, hogy a művészi publicisztika fejlesztése is szükségszerű. E téren megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a fiatal íróknak. Az írói tanulmányutak, a megfelelő anyagok előkészítése a szerkesztőség megbízásából — ez komoly iskola lehet számukra, helyes mederbe terelheti tehetségüket.

Az SZKP KB júliusi határozata ugyanakkor a pártszervek és -szervezetek irodalommal kapcsolatos feladatait is meghatározza: A szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a kerületi és körzeti pártbizottságok, az SZKP helyi bizottságai kötelesek napról napra figyelmet szentelni az irodalmi-művészeti folyóiratok eszmei-alkotó tevékenységének, ösztönözni az írók és a város vagy falu dolgozóinak az együttműködését, tárgyilagosan és érdemben reagálni az irodalmi sajtó közleményeire, aktívabban kihasználni a folyóiratbeli publikációkat az ideológiai munkában.

Az SZKP KB júliusi határozatának jelentőségét ma még talán fel sem tudjuk mérni igazán, ám kétségtelen, hogy újabb művészi felfedezések kezdetét jelenti a szovjet irodalomban. Idézzük csak fel, milyen óriási irodalmi fellendülés követte néhány évvel ezelőtt „Az irodalmi-művészeti kritikáról” hozott határozatot, amellyel az SZKP nemcsak a kritikát, hanem az egész szovjet irodalmat, az irodalom minden műfaját előbbre lendítette. Ez a határozat annak idején azt jelölte meg a kritika jellegzetes fogyatékosságaként, hogy nem tudja egyeztetni a művészeti jelenségeket az élettel. Talán korai lenne még kijelenteni, hogy az említett hiányosság napjainkban már nem létezik, a szovjet kritika nyilvánvaló fejlődését azonban mindenképpen regisztrálnunk kell: egyre inkább előtérbe kerülnek benne a szociológiai aspektusok, a való élet jelenségeinek irodalmi-kritikai elemzése, az esztétikai kritériumok igazolása a társadalmi fejlődés problémáival való egybevetés útján. Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg értékes kritikai gyűjtemények: Hrapcsenko (irodalmi tanulmányait magyar nyelven is kiadta a Gondolat kiadó), Barabas, Szucskov, Ozerov, Novicsenko, Szurovcev, Jakimenko és más kritikusok munkái. Nem kétséges, hogy az SZKP KB júliusi határozatát legalább ilyen fellendülés követi majd.

„Az irodalmi-művészeti folyóiratoknak a kommunista építés gyakorlatával fenntartott alkotó jellegű kapcsolatairól” hozott határozat hosszúlejáratú programja a szovjet irodalmi-művészeti sajtó tevékenységének, a szovjet irodalomnak, de számunkra is ösztönző dokumentum, hiszen a benne megfogalmazott fogyatékosságok a mi irodalmunkban is felfedezhetők, a benne felállított követelmények teljesítése pedig a mi iro