Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Nehéz búcsú — nehéz élet
IFUCDSWIEILCÖ) Nehéz búcsú - nehéz élet A sors kiszámíthatatlan szeszélyéből Szabó Béla utolsó kötete utólag igazolta címét: valóban búcsú lett, az író halála után jelent meg. A karcolatok, naplójegyzetek gyűjteménye életrajzi sorrendbe állítva mutatja be az író küzdelmes, nehéz pályáját, s így betekintést nyújt egy autodidakta író hányatott életébe és egész életművébe is. Szabónak az élete és művei is kissé periferikus jelenséget alkotnak kisebbségi, majd nemzetiségi irodalmunkban. Kovács Endre írja róla Korszakváltás című visszaemlékezésében: „Szabóban éppúgy voltak anarchista hajlamok, mint bennem, megvetette a polgárt, mutogatta nyomorát mintegy elrémísztésként. Nélkülözései alapján kivételes helyet követelt magának a társadalomban, mintha a világ arra volna kötelezve, hogy jóvátegye a vele szemben elkövetett igazságtalanságot. Partizán módra akart érvényesülni.. . megkövetelte az elismerést.” (i. m. 203.) Vele kapcsolatos élményeimből én is igen jellemzőnek tartom egy író-olvasó találkozón tett kijelentését, amikor tiltakozott az ellen, hogy őt „rendes embernek” nevezzék. Rendhagyó és különc akart lenni, s e kötetben számos olyan esetet ír le, amikor megpumpolt gazdag embereket és szerkesztőket, de azt is tudomásukra hozta, hogy ezért nem tartozik hálával, mert őt „kötelesek” támogatni. A kötet karcolatainak, naplójegyzeteinek értéke elsősorban nem művészi, hanem tényfeltáró, dokumentáris jellegű, és sajátságos, egyéni színt jelent irodalmunk történetében. Az írásokból is kitűnik, íróvá válását főként az ösztönözte, hogy utálta a szabósegéd, a lenézett kisember sorsát, s magasztos küldetést látott az éhező, külvárosi költő szerepében. Rendhagyó volt szerelme, látszatházassága, noha itt volt felesége emlékét megszépítve ábrázolja; korábbi írásaiban őszintébben szólt rendhagyó szexuális vágyairól. Számos tényt, eseményt más megvilágításba helyez, mint Ezra elindul c. életrajzi regényében (1935- ben) vagy régebbi karcolataiban, újságcikkeiben. Kissé „vöröisre lakkozva”, újabb szemléletének megfelelően alakítja át múltját. Megírja ugyan, hogy nem volt kommunista, ezért frázisként hatnak régebbi életrajzi emlékeibe szőtt politikai kijelentései, betoldásai, s ezekre a munkásköltőnek, a közismert külvárosi honosságú írónak nincs szüksége. Irodalomtörténeti szempontból Szabónak néhány adatközlését is helyesbítenünk kell egykorú dokumentumok és mások emlékiratai alapján. A Vörös Barátságnak nem Balogh Edgár volt a vezetője, s ez az elírás azt is elárulja, hogy Szabónak itt csak periferikus szerepe lehetett, s az aktív tagok névsorában nem találjuk az ő nevét. Más forrásokból is tudjuk, az írónak megtiltották, hogy a Sarló hivatalos helyiségében éjszakázzon, de ennek oka nem Balogh Edgár szívtelensége volt, hanem a homoszexualitás gyanúja. Ez egyébként tipikus jelenség volt a burzsoá köztársaság politikai gyakorlatában. A törvény alapján ellenzéki politikai szervezeteket nem lehetett betiltani, ezért más címet kerestek (pl. erkölcsrendészet) az ellenük való fellépésre. A Nehéz búcsú jelentőségét főként abban látjuk, hogy nem egy vezető személyiség szempontjából mutatja be a két háború közti irodalmi és kulturális életünket, hanem egy periferikus kisember, a sok
