Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - — k —: Holmi
tináció kálvini (református) tan, Kolhaas Mihály viszont lutheri (evangélikus) közegben keresi az igazát. Szuchy M. Emil ismertetője az Irodalmi Szemlében (1982/3) enyhén szólva túlzás, amikor agyondicséri a Velúrzakót, azt állítva, hogy jó, érdekes előadásnak bizonyult. Sajnos, ez nagy tévedés. Mondhatom, hogy ennyire gyönge, rosszul kreált darabot már régen nem láttam. Csapnivaló a dramaturgiája, a rendezés is szétesik. A rendező koncepció nélkül áll, egyes jelenetek túlmennek a jóízlés határán. Ügy vélem, hogy nem járok messze az igazságtól, ha azt írom, hogy a színész és a néző együtt szenvedte végig a két órát. Az előadás lendületesen indult, de rövidesen kiégett. Szánalmas volt a komáromi látvány, a szünet utáni üres nézőtér... Ugyancsak meglepő a Soóky László írta recenzió (Irodalmi Szemle, 1982/3). Soóky az utóbbi 7—8 év legfegyelmezettebb MATESZ-játékának tartja a Velúrzakót. Hihetetlen. Való igaz, hogy az utóbbi időben gyakoribbak a fiaskós darabok, de ebben minden bizonnyal a Velúrzakóé a babér. Mennyivel kimunkáltabb, jobban rendezett játékot láthattunk az Egri Gedeon-házá- ban, Kováčik A zöld fához címzett fogadó- jában stb.! Sajnálatos, hogy Soóky ezeket nem vette észre. Az Egri-darabban Kmecz- kó Mihály nagyon ötletes dramaturgiai megoldást alkalmazott, amikor az első felvonás cselekményindító részét a mű végére tette. A publikum egyre fogy, bár Komáromban már „táblás” ház is volt. A mi nézőnk inkább a zenés, vérbő vígjátékot részesíti előnyben. Ezt a kívánalmat figyelembe kellene vennie a Színháznak, persze, a lehetőségeknek megfelelően. A peleskei nótárius című zenés vígjáték sikere ezt igazolja. A fiatalság igényéről sem szabadna megfeledkezni. Ha a MATESZ vezetősége nem veszi szerénytelenségnek, bátran ajánlanám műsorra tűzni Brecht-Weill Koldusoperáját vagy Déry-Presser Popfesztiváliát. Előfordul, hogy a cseh, illetve szlovák színművek tolmácsolása sem a legsikerültebb. Otčenášek Naplementéiét Miklósi Péter sekélyesen, elnagyoltan fordította, nem élt a magyar nyelv adta lehetőségekkel. A Konrád-átültetések valamivel jobbak, de nem ártana a fiatalabb toliforgatókat is bevonni e nemes munkába; konkrétan Fü- löp Antalra és Cúth Jánosra gondolok. Csiba Géza HOLMI Az Agyaghegedű c. 24 mai szlovák elbeszélőt bemutató könyvről rövid ismertetés jelent meg a Magyar Nemzet augusztus 8-i számában. Barak László Minden mondat zárva c. versét olvashatjuk a Mozgó Világ 82/6-os számában. Csanda Sándor Első nemzedék c. könyvét mutatja be, Tükör Pozsonyból c. Írásában Vadász Ferenc a Népszabadság július 21-i számában. A CSEMADOK érsekújvári honismereti munkájáról ír Hofer Lajos a Honismeret 82/2-es számában. Fábry Zoltán Összegyűjtött írásainak 2. kötetéről ír Antal Gábor a Magyar Nemzet augusztus 8-i számában. A Fábry Zoltán iskolaévei c. recenzió írója objektív képet igyekszik nyújtani a Fábry-kötet írásairól, megpróbálja megérteni Fábry egyéniségét: „Ha voltak is világnézeti, fogalmazási túlzásai, az a klasszikus »Fábry-stílus«, amely 1935—36 körül kristályosodott tökéletessé, a húszas évek történelmi és irodalomtörténeti eseményei, s a közönséggel való párbeszéd közegében érlelődött.” A kötet írásai az 1926—1929 közti időszakból valók. Fogarassy László június 25-én előadást tartott az ipolyvarbói CSEMADOK közművelődési klubjában a magyar Vörös Hadsereg ipoly- és garammenti harcairól 1919- ben. Az Alföld 82/8-as száma közli Fogarassy László Pozsony város nemzetiségi összetétele c. cikkét. A cikkből megtudjuk, hogy az 1970. évi népszámláláskor Pozsonyban és a városhoz csatolt községekben 21 244-en vallották magukat magyar anyanyelvűnek, ill. 16 038-an magyar nemzetiségűnek. Fonod Zoltán Vallató idő c. könyvéről olvashatjuk Botlik József recenzióját az Alföld 82/8-as számában. „Fónod cikkei jobbára napi használatra íródtak az elmúlt negyedszázadban, aktuális kultúrpolitikai célok szolgálatában. Néhány tanulmánnyá kerekedett írása viszont... fontos adalék lehet az olyannyira hiányzó, szintetikus
