Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései

4. A szó használati körének elégtelen ismerete is oka lehet a hibás szóválasztásnak. Mióta az állattenyésztés a szövetkezetekben összpontosult, a falusi fiatalok közül is kevesen tudnak különbséget tenni az ökör (’kifejlett, heréit szarvasmarha’), a tinó (’fiatal, még nem jármos ökör’) és az üsző (’fiatal, még nem borjazott nőnemű szarvas- marha’) között, s még olyan falusi származású újságírókkal is találkoztam, akik nem ismerték az ártány szó jelentését (’heréit sertés’). A biológiában (vagy inkább a népi madármegnevezésekben) járatlanok a bölömbika szó hallatán dobosgém helyett mérgesen bőgő bikára gondolnak. A nem katonaviselt emberek meg a katonai dolgokat, fogalmakat nem tudják nevükön nevezni. A közelmúltban az egyik újságíró arról írt, hogy a katonák a háború utolsó napján „Kivették a páncéltörő ágyúkból a löveget, kiszerelték belőle a gyutacsot, s vagy három méter magasan a templom falába falazták.” Az első kérdés nyilván ez: mit ágyaztak a templom falába; a gyutacsot vagy a löveget? Bizonyára a lövegre gondol a szerző, mert a gyutacs robbanásveszélyes. De akkor itt a második kérdés: hogyan? Hiszen a löveg az ágyúnak a neve. Ha tehát ezt sem, akkor találgathat az olvasó: vagy a hüvelyt, mert ebből lehet a gyutacsot kiszerelni, vagy a lövedéket, mert azt is látunk olykor falba ágyazva; ebből azonban a robbanófejet kell kiszerelni. Végül is tájékozatlanok maradtunk afelől, mit is ágyaztak a falba.

5. A ritkán előforduló szavak olykor még a szó használati körét egykor jól ismerő toliforgatót Is próbára tehetik, hiszen az ember emlékezete véges, s idővel e szavak tartalmatlan szóalakká válhatnak számára is. Jeles írónk, aki talán mindnyájuknál jobban ismeri a régi paraszti környezetet, egy gyermekkori szántásukra visszaemlékezve, többször emlegeti a gerendely szót ilyen összefüggésben: „Jóska az eke mellett ment, és az üsztökével néha lelökte a gerendely elől a csomóba gyűlt gyomokat...”; „... a gerendely kihasított egy csíkot a földből, a nyomában haladó ekevas fölfejtette ezt a sávot...” stb. Mivel a gerendely az ekerúdszerűen előre és fölfelé álló része (ennek feljebb vagy lejjebb engedésével szabályozható a szántás mélysége), semmiképpen nem hasíthatja a földet, s a gyom sem gyűlik össze előtte. Annak az ekealkatrésznek a neve, amelyre írónk gondolt: csoroszlya.

6. A szavak divatos használata is vezethet hibás szóválasztáshoz. A nagyságrend szót ’nagyság’, ’méret’ értelemben találjuk olykor („Nekem ruhában ez a nagyságrend nem felel meg”); hasonlóképpen a nagyságrendű szót is a ’nagyságú’, ’méretű’ jelentésben („Neked komolyabb nagyságrendű feladatot szántam”). Ha a dolgokat, jelenségeket nagyságuk szerint csoportosítjuk, rendszerezzük, s egy-egy rendbe több egymáshoz közel álló méretű dolog, jelenség tartozik — vagyis részrendszereket alakítunk ki köztük —, akkor beszélhetünk és írhatunk arról, valami ilyen vagy olyan nagyságrendbe tartozik, ilyen vagy olyan nagyságrendű. Pl. valaminek a tízszerese, százszorosa, ezerszerese stb. tartozhat más nagyságrendbe.

Az odafigyel (valakire vagy valamire) az utóbbi időben gyakran fordul elő — megszokott jelentése (’másik személyre vagy egy jelenségre irányítja a figyelmét’) mellett

— ezekben a jelentésekben: ’nagyobb figyelmet fordít rá’, ’figyelemmel kísér’ („Jó lesz a dologra odafigyelni”). E szó használata ezekben a jelentésekben argósnak hat, s választékosabb szövegbe nem Illik.

Divat az állandóan határozószó helyettesítése az állandó jelleggel szerkezettel („Állandó jelleggel esik az eső”; „Ez az autóbusz állandó jelleggel közlekedik”). Ha arra gondolunk, hogy az állandó jelleg kifejezés egy személy vagy dolog állandó jellemző jegyeinek összességét jelöli, akkor lehetetlen, hogy rá ne döbbenjünk: határozóragos alakban sem fejezi ki oly tisztán a komplex mód- és időjelentést, amelyet az állandóan, szüntelenül, szünet nélkül, rendszeresen (az autóbuszra vonatkozólag) kifejez, sőt zavarossá teszi a közlést (az eső vagy az autóbusz állandó jellegére gondolunk).

A természetesen módosítószó helyett divatossá s még a nyelvészek beszédében, írott szövegében is gyakorivá vált a természetszerűleg, természetszerűen. Lehet, hogy némelyek látnak jelentéskülönbséget a régi elem és az újak között, nekem a régi szebben, egyszerűbben, egyértelműbben fejezte ki a módosítószói jelentést (’magától értetődően’); azt a határozószói vagy inkább határozói jelentést azonban, amelyet némelyek e szavakkal ki szeretnének fejezni (’a helyzetből következően’, ’az eset természetéből kifolyólag’) nem fejezik ki tisztán az új elemek sem, sőt a -szerű képző — jelentésénél fogva — félreértést okoz még a legtöbb emberben (természetszerűleg vagy termé-