Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - FIGYELŐ - Révész Bertalan: Megjegyzések Vitkovics válogatott műveihez
IFirc^STSIL® Megjegyzések Vitkovics válogatott műveihez Az utóbbi években a budapesti könyvkiadók egyre több figyelmet szentelnek a régebbi magyar irodalom értékeinek. Példaként említhetjük a Szépirodalmi Könyvkiadó néhány nagyszerű vállalkozását: a Magyar Elbeszélők, a Magyar Remekírók s az életmű-sorozatot. Ugyanez a kiadó jelentette meg a közelmúltban Vitkovics Mihály válogatott műveit (1980), mely egyúttal adósságtörlesztés is azzal az íróval szemben, akinek alkotásai, irodalomszervezői munkássága máig ható példa. Kétnyelvűségéből adódó kettős irodalmi műveltsége, s persze, tehetsége, alkalmassá tette, hogy nevét mind a magyar, mind a szerb irodalomba maradandóan beírja. Mind a két nyelven írt eredetit, mindkét nyelvből, illetve nyelvre fordított; szívvel-lélekkel munkálkodott a magyar—szerb irodalmi kapcsolatok előbbre vitelén, a két nép kulturális közeledésén. Kazinczy pesti triászának vezető tagja, pesti háza a triász irodalmi estélyeinek igazi otthona, s mintegy másfél évtizeden át a magyar irodalom „telefonközpontja”. Vitkovics irodalomtörténeti helye, jelentősége — elsősorban Sziklay László összehasonlító irodalomtörténeti kutatásai nyomán — ma már ismert; művei azonban alig, legfeljebb a szakmabeliek juthattak hozzá egy-egy tudományos könyvtárban. Nem csoda, hiszen jó száz éve, az 1879-i Szvorényi-féle kiadás óta, Vitkovics műveinek újabb kiadására nem került sor! Ezen az áldatlan helyzeten változtat végre a szóban forgó kötet — e szép küllemű reprezentatív válogatás. (Hogy egészen pontosak legyünk, meg kell jegyeznünk, hogy két évvel korábban, 1978-ban, magyar—jugoszláv közös kiadásban a költőtől már megjelent egy válogatás: Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai címen. Szerkesztette: Vujicsics D. Sztoján.) A kötet anyagát válogatta és szerkesztette, jegyzetekkel ellátta s a bevezetőt írta: Lőkös István. Noha nyilvánvaló, hogy Lőkösnek a válogatás, szerkesztés, jegyzetkészítés során igazodnia kellett a kiadó által megszabott terjedelemhez, s ezen belül bizonyosan egyéb kötöttségekhez is — a Bevezető s a Jegyzetek terje delme, a nagyközönség elvárásai stb. —, feladatát így is szakszerűen oldotta meg. Mint az antológiaszerű kiadványokban általában, itt is vitatható a fejezetek (versek, prózai művek, tanulmányok, levelek) terjedelmi aránya, vagyis a miből mennyit kérdése, egy-egy fejezeten belül pedig a műfajcsoportok elrendezése, kronológiája, ez azonban nem von le semmit a szerkesztői munka minőségéből. Ezek után nézzük meg kissé közelebbről, hogy Vitkovics válogatott műveinek a gyűjteménye miképpen reprezentálja a költő sokoldalú, gazdag munkásságát. Lőkcs István másfél ívnyi bevezető tanulmányát elsősorban a nagyközönség számára írta. így kívánta ezt a kiadvány jellege, az átlagolvasón kívül egyaránt okulhat belőle tanár és diák. Különösen azoknál az életrajzi csomópontoknál és élményforrásoknál időzik hosszabban, melyeknél egy-egy mű genézisét vagy legalább kisebb-nagyobb ösztönző hatását véli tettenérhetőnek. Ezért kap dolgozatában nagyobb hangsúlyt a felvilágosodás korabeli Eger kulturális-szellemi atmoszférája. Adalékokkal bizonyítja, hogy Eger Vitko- vicsnak nemcsak szülővárosa, hanem fogékony diákéveinek, költői, írói élményeinek színtere is; nemcsak a szerb szülői ház örökségét viszi innen magával egy életre, hanem a magyar nyelv ápolásának szent ügyét is. Az egri jogi akadémián
