Irodalmi Szemle, 1982

1982/6 - Rácz Olivér: A Tropicanában (elbeszélés)

— Elrontottam az estéjét, pilóta — mondta az asszony szánakozva. — Elrontottam az első estéjét Kubában és a Tropicanában.

— Nem rontotta el az első estémet a Tropicanában. Nagyon örülök, hogy itt van, velem, a Tropicanában.

— Ha így lenne, annak nagyon örülnék — mondta az asszony kedves mosollyal.

— Viszont a barátját menthetetlenül elriasztottam. Elfoglaltam a helyét és elriasztottam. Biztosan régen hazament. Dühösen és szitkozódva.

De a kapitány nem ment haza: ott állt a belső bár bejáratánál, a falnak támaszkodva. A másodpilóta már régen észrevette; ha egy kicsit oldalt fordította a fejét, látta, amint a kapitány ott áll, a falnak támaszkodva. Egyszer a pillantását is elfogta: a kapitány hitetlenkedve megcsóválta a fejét, cinkosan vigyorgott és biztatóan kacsintott feléje. Ez tökéletesen rendben volt.

— Sose bánja a barátomat — mondta a másodpilóta könnyedén. — A barátom már sokszor járt Kubában. Biztosan felcsípett magának egy édes kis babát. Egy édes kis kubai babát. Én pedig boldog vagyok, mert Kuba erre az estére nekem ajándékozta magát.

— Akkor jó — mondta az aszony komolyan. — Akkor hát csókoljon meg.

A másodpilóta riadtan az aszonyra bámult, aztán még riadtabban körülnézett.

A zenekar éppen egy lágy bolerót játszott; egy fiatal, nagyon kulturált hangú, nagyon csinos mulatt énekesnőt kísért. Az énekesnő fent búgott, a magasban, a pálmafák között, az emelvényen. Nagyon szép, bársonyosan mély hangja volt, és nagyon szépen énekelt. Az artemisaiak — a férfiak az elmaradhatatlan szivarral a szájukban — mélységes odaadással és gyönyörűséggel hallgatták.

— Csókoljon meg! A fene törődik itt vele, mit csinálunk, amíg erkölcsösen viselkedünk.

A másodpilóta esetlenül az asszonyhoz hajolt, ügyetlenül megcsókolta a száját.

Az asszony bosszúsan eltolta magától.

— Ne így! Ügy csókoljon meg, ahogyan — — ó, csókoljon már meg!

A magasban, fent, az emelvényen, a mulatt énekesnő befejezte a számát, a pálmafák nedvesen csillogó, üde zöldjétől keretezve — a pálmákat bizonyára gondosan, dúsan és tartósan permetezik, külön erre a célra, gondolta a másodpilóta kábán, még egyre a csók hatása alatt; a csók ezúttal úgy sikerült, ahogyan az asszony kívánta. Az artemisaiak — a férfiak az elmaradhatatlan szivarral a szájukban — percekig viharosan tapsoltak. A másodpilóta velük tapsolt. Az asszony kedvtelve nézte. Az énekesnő, odafent, a pálmák között, bókolt, csókot dobott a közönségnek, távozni készült. De az artemisaiak nem engedték le az emelvényről — a Siboneyt követelték.

Az énekesnő mosolyogva, vonakodás nélkül engedelmeskedett.

— Kuba ártatlan giccsei — mondta az asszony elnéző fintorral. — Pálmák, maraca- sok, pálmafás ingek, kerek szalmakalapok, a szalagjukon Cuba felírással, tompa, falra függeszthető macheték és Siboney.

— Az artemisaiak nyilván mindezt szeretik — mondta a másodpilóta, mert az asztalok körül bőven akadtak pálmafás ingek, sőt, Cuba feliratú szalmakalapok is. — És olykor a legköznapibb dolgokat is tartalommal tölti meg az emlék és az emlékezés. Én szeretem a maracasokat, a machetéket és a pálmafákat. És szeretem Siboneyt is.

— Maga nagyon kedves — mondta az asszony. — Szünet (következik, pilóta. Nem akar táncolni velem? ... — Nem — azt hiszem, mégis hazamegyek... Nemsokára haj- nalodik. A házunk előtt van egy kis park. Leülök és szemmel tartom a kapunkat. Remélem, nem alszom el.

Ásítást nyomott el, aztán elmerengve felkacagott.

— Az lenne muris, ha az a szemétláda hajnalban fütyörészve haza ballagna a pipitől, és ott találna engem, alva, a pádon... Nem is szemétláda... És talán nem is csal meg... Ugye, hogy!nem csal meg? 1

— Ha van esze, nem csalja meg. És miért is tenné? És ha meg is teszi, mit számít az? Vannak dolgok, amelyek olykor mellékesek — maga mondta *—• emlékeztette a másodpilóta. — Da lo mismo —••'Hát'nem mindegy?...

— Nem egészen — mondta az asszony józanul. — Persze, így is fel lehet fogni. De azért egyizer még kikaparom a szemét. Vagy tudja mit? Apává teszem. Nem szedem be többé az antibébit, és szülök neki egy kis srácot. Fekete lesz, mint az apja és mint