Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - KRITIKA - Mészáros László: A metafora világában

magával, mint törvényesített, szótározott szó. A tárgyhoz viszonyítva viszont először mindig mint név (szimbólum) funkcionál, s csak más Jelekhez viszonyítva válik mutatóvá (indexszé) vagy képpé (ikonná), hogy aztán az értelmező számára újabb három formában tűnjék fel, melyeket csak a konkrét szemiotikus szituáció (folyamat) különböztet meg. Vagyis minden szó csak az egyes grammatikai struktúrákban fejtheti ki a saját szemiotikái funkcióit. Megjegyezzük még, hogy a név fogalmat azért tartjuk jobbnak a szimbólumnál, mert utal a tárgy — fogalom — név referenciós háromszögre is.

Végezetül még egy apró, de nem lényegtelen megjegyzés: meglepő, hogy a kötet gazdag idézethalmazában egyetlen csehszlovákiai magyar költő versével sem találkozunk.

Eletöröm, gipsz, 1977