Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Összefüggéskeresés és mítoszteremtés
ritmusigényét, a megszokott poétika elvárását rombolja le.) A művészet szubjektivizá- lásának ez a Cselényi-i foka megbontani és szétszakítani látszik a művészet formájának és tartalmának dialektikus egységét. Nála a forma szakad ki a dialektikus egység összefüggéséből és duzzad önállóvá, ami által az objektivitás koncepciója is megkérdőjeleződik. Ugyanis a forma szubjektív önkénnyel kezelt „eszközzé” válik és így mindkét esetben elbizonytalanítja azt a jellegét, hogy a valóság tükrözésének feltétlen és határozott módja legyen. 5. MÍTOSZ „A riporttól a mítoszig” — jelöli ki útikalauzának pályaívét a költő, s ehhez a felismeréshez utalja könyvének olvasóját is, aki ennek dokumentálását készen meg is kapja, elméletileg is, a kötet utolsó fejezetében. „... épp a heterogén gyűjtemény írása és összeállítása közben tett megfigyeléseim eredményeképpen, hogy sejtésem szerint végül is minden mítosz riporttémaként indul, azaz megtörtént vagy megtörténhetett volna eseménynek a leírásaként, s évek, évtizedek, évszázadok, netán évezredek múltán válik a hajdani riport (pontosabban: a riporttéma) mítosztémává.” — indokolja a költő alkotói útjának irányát. Ez a folyamat Cselényinél az 50-es évek közepének- végének és a 60-as évek elejének „sültrealista” írásaitól, A Rétek krónikájától, a Víz, víz, víz-tői a húsz évvel későbbi, 1976-ban elkezdett és 1980-ban befejezett Jelen és történelem című kompozícióig nyúlik. A kötet írásainak elrendezésében (ami egy gúla alakját sejteti) az első emelkedő oldal vegyes műfajú írásainak sora (I—III. fejezet) után a IV. fejezetben, a „Mítoszban” kulminál a kötet anyaga, s a további (III — I.) fejezetek csökkenő számozása és iránya kiteljesíti az alakzatot. (A sematikusan kivetített váz a szöveg többszörös strukturáltságát, az írások csoportosítását a szerző külsődleges célszerűségének megfelelően ábrázolja. A szerkezetet a négyes szám határozza meg, és a szabályos piramis alakzathoz, a koncepcióhoz van igazítva a mondanivaló.) A mítosz keletkezésének feltétele a helytől, eseménytől, témától való eltávolodás; a térbeli, s főleg időbeli távolság következtében válik mítosszá az esemény vagy történet. A 65-ös „vízözön” megrázó tudósításának nagyjából tíz év kellett, hogy mint hajdani riporttéma megérlelődjön a költőben, „mitikus ködökbe” vesszen, s megindulhasson a „mítoszképződés”. Logikusnak tűnik a Duna-táj központba való állítása, s e köré egyrészt a gömöri, másrészt a párizsi témakör felépítése. Az alkotói képben a Duna-táj megegyezik a Dunával, s ez, mint olyan, szinte magától értetődően asszoIV. 3/4 /mÍtosz-A374 1/1 / _____________________________1/í I . I.
