Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - LÁTÓHATÁR - P. O. Hviezdoslav: Az erdőkerülő felesége (részletek)
— Nézd, világ lustája, lángol az ég, itt csapkod, ott csapkod, súg, ahogy ég. Indul] már! A tető, az is ég, jaj, segítség! Kendőmet, szoknyámat dobd ide még! Alattam, fölöttem mindenhol tűz ragyog — — Aludjál! — Anyám, édesanyám, mélyen a föld alatt, annyit siratlak, hogy a szivem megszakad — Szerelem, szerelem, hol szedik, istenem? Mezőben nem virít, erdőben nem terem — — Apámat is, anyámat is földbe tettem ... Hallod, kedves férjem, mit csináltam?! Szerettél és feleségül vettél engem. Apám, anyám nem akarták, tiéd lettem. Mi fenn — ők a mélyben, sötét ágyban ... Szerettelek, s ha vétkeztem, benned hittem! Zörög az ég, haragszik ránk a jó Isten! Mi szörnyű zaj! Sarló a hold, jer holdacskám, vágj le engem! S vágd ki ezt a bozótot is a kertemben, ott lesz majd a sírom — tovább már nem bírom! Jaj nekem, jaj! — Tőzsér Árpád fordításai
