Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - LÁTÓHATÁR - — — —: A Hájnikova žena — harmadszor (interjú Tőzsér Árpáddal)
A „HÁJNIKOVA ŽENA" - HARMADSZOR A szlovák népi élet enciklopédiájaként emlegetett Hájnikova žená-t (Az erdőkerülő felesége) szerzője, P. O. Hviezdoslav 1886-ban fejezte be. A Madách Könyvkiadó 1983- ban — a jeles jubileumot kicsit megelőzve — új fordításban jelenteti meg a klasszikus alkotást. Az új fordítás Tőzsér Árpád és Cselényi László munkája. Szerkesztőségünk ebből az alkalomból készítette Tőzsér Árpáddal az alábbi interjút: I. Sz.: AZ ERDŐKERÜLŐ FELESÉGE MÁR LÉTEZŐ FORDÍTÁSAI MELLETT MIÉRT VOLT SZÜKSÉG AZ ŰJ FORDÍTÁSRA? T. Á.: Az erdőkerülő feleségének mind ez ideig két számbavehető magyar fordítása van. Az egyik Schöpflin Géza munkája, a másik Kardos Pálé. Schöpflin munkája (A csősz felesége, 1924) annak a rövidített változatnak a fordítása, amelyet a szlovák irodalomtörténetírás atyja, Jaroslav Vlček, a tanulóifjúság számára készített, 1921-ben (s az aikkor még élő költő jóváhagyott; megjelent 1922-ben), s lényegében azt a változatot veszi alapul Kardos Pál is (Az erdőkerülő felesége, lásd a Hviezdoslav: Versek című kiadványban, Európa, 1961). De Kardos még az eredeti mintegy 7200 sort bő harmadára csökkentő Vlőek-rövidítést is tovább rövidíti, s végül is csak körülbelül 1000 sort fordít le a műből. Vlček változata nem tartalmazza — ahogy maga Vlček írja — azokat a részeket, amelyek „az Egésznek a keretéből túl gazdagon és buján tiiremlenek ki, amelyek azzal csak lazán függnek össze (tehát az elmélkedésszerű kitérőket, a leírásokat, a cselekmény távoli epizódjait, a dalbetéteket stb.), hogy annál egységesebben és markánsab ban emelkedjen ki a mű cselekménye és eszmei mondandója”. (Lásd szlovákul: Hviezdoslav: Hájnikova žena. Turčiansky Sv. Martin, 1922. Poznámky.) S következésképpen nem tartalmazhatja ezeket a részeket Schöpflin, illetve Kardos fordítása sem. Pedig ma, száz évvel Az erdőkerülő felesége megírása, s hatvan évvel Jaroslav Vlček szöveg- rövidítése után, a közben megszületett Hviezdoslav-irodalmat figyelembe véve, és saját véleményünknek is hangot adva, bátran kijelenthetjük, hogy Az erdőkerülő feleségének legidőtállóbb, legkorszerűbb értékeit éppen a Vlček által kihagyott részek hordják. Az „elmélkedésszerű kitérők, leírások, epizódok, dalbetétek” nélkül ugyanis a mű egy meglehetősen romantikus-megható szerelmi történet, s ha az Egész is csak az volna, akkor Hviezdoslav miben sem haladta volna meg romantikus mestereit, Ján Kollárt, Andrej Sládkovičot. Az erdőkerülő feleségé ben azonban szinte minden fontosabb, mint maga a történet: a reflexiók, a néha balladába hajló dalszerű betétek nem „kitérők”, hanem a lélekábrázolás eszközei (a „lélekábrázoló” Hviezdoslav ilyen vonatkozásban a mi Aranyunkra emlékeztet), a leírások, epizódok nem „kitüremlő”, az „Egésszel csak lazán összefüggő” részek, hanem egy egészen sajátos, gazdag pompájú lírai realizmus módszerei. Ezzel a hiteles lélekábrázolással, s aprólékos, pontos lírai realizmussal lép túl Hviezdoslav mesterein, ennek köszönhetően tarthatják ma a szlovák szakértők és olvasók Az erdőkerülő feleségét a szlovák népi élet enciklopédiájának, s Hviezdoslavot a szlovák líra addigi s egykorú vívmányai „enciklopédistájának”, szintetizálójának. Hviezdoslav utoljára foglalja össze, fogja partok közé a szlovák klasszikus költészet nagy és legnagyobb értékeit, hogy e folyón — ahogyan Milan Rúfus, a mai utód és
