Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában V.
kaerőt foglalkoztatott az özv. Luczenpacher Pálné utódai bejegyzett hajózási társaság jogutódjaként — id. Böszörményi József bérletében — működő helybeli vízi szállítási és folyamszabályozási vállalkozás is, amelynek öt gőzhajója volt. A 13 dunai malomban mintegy 40-50 molnár-bérmunkás dolgozott. HÁBORÚS GAZDÁLKODÁS A FALUBAN A világháború a nagyszámú hadbavonult miatt nagyfokú munkaerőhiányt okozott a faluban, ugyanakkor elmélyítette a szociális különbségeket és fokozta az eddig csak lappangó osztályellentéteket. A falu férfilakói közül — a hadbavonultak életkorát véve alapul — a háború négy éve alatt mintegy 280 fő vett részt a hadiszolgálatban. Az egyes családokat azonban — vagyoni helyzetüktől függően — különböző mértékben sújtotta a hadbavonult családtag távolléte. A legmódosabb családok férfitagjai — őstermelési kiváltság címén — felmentést kaptak a hadkötelezettség alól. A munkaerőhiányt a korábban is idegen munkaerőt alkalmazó nagyobb paraszti gazdaságok és az uradalmi birtok érezte meg leginkább. Az uradalom intézője már 1916-ban ezt írta a megyei Törvényhatósági Gazdasági Munkabizottság — azaz a fogolytábor — egyik munkaerő-elosztást végző tisztjének: „Nálunk itt sem cselédet, sem munkást nem lehet kapni s ha ezt a néhány embert is elvesztem, lehetetlen állapot következik be... meg kell szöknöm innét, mert nem tudom mitévő legyek.” A hiányzó munkaerő pótlására — a nagyobb gazdákhoz és az uradalomhoz — hadifoglyokat hoztak. A faluban mintegy 20—25 orosz hadifogoly volt munkára kiadva. A megyei Törvényhatósági Gazdasági Munkabizottság irányította a hadifoglyok elosztását és azok őrzéséről is a hozzájuk beosztott katonák gondoskodtak. A foglyok a táborból hoztak magukkal takarót, fehérneműt és ruhát, illetve lábbelit, ellátásukról, illetményükről azonban munkaadójuknak kellett gondoskodnia. A rendelkezés előírta ugyan, hogy „az orosz hadifoglyokra nézve díjazás tekintetében minden hadifogolynak igénye van napszámra (a napszám egyébként ekkor 3 korona volt a faluban), míg az olasz hadifoglyok a napszámon kívül a kincstártól az őket megillető zsoldot is kapják. A hadifoglyok ellátása, elszállásolása azonban természetszerűen nem volt minden munkaadónál — elsősorban a nagybirtokokon — megfelelő. Egy hazainduló hadifogoly ezt mondotta gazdasszonyának búcsúzáskor: „jó, mint mama!” Az uradalomban dolgozók azonban már korántsem voltak ilyen elégedettek. Főként a NOSZF után volt érezhető közöttük a nyugtalanság. Egyre gyakoribbakká váltak az egyéni és a csoportos szökések, de a munkamegtagadás, a közös fellépés és az ellenállás is megnyilvánult Mocson. A szökevény hadifoglyok elfogásuk után rendszerint azt vallották, hogy a „csekély étkezés” vagy a „rossz élelmezés és rossz lábbeli” miatt szöktek meg munkahelyükről. A hadifoglyok őrzésére kirendelt őrök büntetésül olyan módszereket alkalmaztak, amelyek egyébként a szolgálati szabályzat szerint akkor előírásosak voltak. Ilyen büntetésmód volt a kikötés. Lauricella Giuseppe 21 éves olasz hadifogoly — nem tudni miért — 1916. febr. 23-án fél 8 órától fél 10 óráig „a járőr által kikötve lett”. „Iván Jerzsuk és társa orosz hadifoglyok elfogása” tárgyában bizonyos Joó őrmester jelenti feletteseinek, hogy a „hadifoglyok kikérdezésük alkalmával előadták, hogy mezei munkára voltak kiadva s onnan szöktek meg azért, mert sok munkát követeltek tőlük és keveset kaptak enni és ruházatuk is hiányos volt”. Ezt vallják elfogatásukkor Roska Filip, Czuban Iván, Seker Ábrahám, Zimosenkó Andrély és Hrinyenko Szimion orosz hadifoglyok is, akiket Neszmély határában fogtak el. A háború utolsó éveiben a faluban a lakosság körében is egyre érezhetőbbé vált az élelmiszerhiány. A hadbavonultak hozzátartozóinak járó ún. „hadipénzt” (hadisegélyt) is gyakorta késve kapták meg a családok, ezért — elsősorban a szegényebb néprétegek között — egyre növekedett az elégedetlenség. Az elsikkasztott élelmiszer-fejadagokat számonkérő asszonyok csoportjának azt mondták a községházán, hogy „menjenek legelni!” TÁVOLI FRONTOKON „Az 1914-es világháború augusztus 1-én tört ki — jegyezte fel a ref. iskola krónikájában Fekete Ella, aki maga is egy hadbavonult tanítót helyettesítő kisegítő tanítónő volt —
