Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában V.
és 1918. okt. 28-ig tartott. Sok lett az özvegy és az árva. A tankötelesek száma is igen megcsappant. Az erkölcsök is igen süllyedtek, a nép féktelen volt, mely a tanítóságra is nagy hatással volt.” A háború négy éve alatt 48 református és 6 katolikus vallású katonahalottja lett a falunak. Az előbbieknek a ref. templomban van emléktáblájuk, az utóbbiak emlékét nem őrzi márvány. A háború a falu 20—39 éves lakosait érintette elsősorban. Ezek száma 497 volt. Az elesettek e korosztálynak a 10 százalékát teszik ki! A falu első „hősi halottja” 1914 augusztusában Kostorják József volt (szomorú véletlen, hogy azonos nevű fia a második világháborúban lett első katonahalottja a falunak). Az 1918-as összeomlás után a távoli frontokról hamarosan egyesével és csoportosan, fegyveresen és fegyver nélkül kezdtek hazatérni a hadbavonultak. A négyéves frontszolgálat és az itthoni panaszok miatt a hazatérők a végsőkig el voltak keseredve. Egy csoportjuk éjszaka többször belőtt Csiba Imre ref. lelkész ablakán. Neki tulajdonították egyesek azt a „tanácsot”, melyet a panaszkodó asszonyoknak a háború évei alatt a községházán adtak. Koncsiczky jegyző a faluban maradt, de Toma István plébános még 1918-ban elhagyta a forrongó falut; helyét 1919-ben Trubinyi János foglalta el. A Monarchia összeomlása után a falu a Csehszlovák Köztársasághoz került. 1919. január 11-én érkeztek meg a faluba olasz tollas kalapban a cseh légionáriusok, hogy megszállják az új államhatárnak a falu alatti Duna-vonalát. Az új államhatalom fegyveresei „a lakosokkal a legnagyobb egyetértésben voltak”, miként azt a ref. iskola krónikása feljegyezte. NÉPHATALOM A FALUBAN A Magyar Tanácsköztársaság védelmében a Magyar Vörös Hadsereg katonái Párkány felől nyomultak előre Komárom felé, de csak Mocsig jutottak el, mert Radványnál erős ellenállásba ütköztek. A Vörös Hadsereg Dunai Flottája 1919. jún. 1-én tette partra a falu alatti kikötőben az erősítésül érkezett vöröskatonákat. A forradalmi hadseregben számtalan mocsi is harcolt. A katonák hangulata bizakodó, lelkes volt; ezt egy fennmaradt csoportkép is bizonyítja. Fülöp József, Simsik J ózsef, Gál Sándor, Szalai Gyula, Takács András, Sánta Gyula, Ekl István, Búcsi Gyula és Kiss József mosolyognak a fényképezőgép lencséjébe, kezükben fegyver, övükben kézigránátok (egyikük pedig egy nehézgéppuska mögött ül), sapkájukon, gomblyukaikban virág. Takács emlékirataiban így mondja el az eseményeket: „1918. okt. második felében kitört a forradalom, majd később, amikor Esztergomban megalakult a Vörös Hadsereg én is önként jelentkeztem, ahol sok dunamocsi volt és nagyon jól éreztük magunkat.” A vöröskatonák Radványig szorították az intervenciósokat, de ott a támadás elakadt. Ekkor Bandi Ferenc vörösőr-parancsnok felszólította a falu tartalékos tisztjeit, hogy vállaljanak parancsnoki tisztet a Vörös Hadseregben. A felszólításra Böszörményi Ödön, Herczog Zoltán mérnök és Soltész István káplán jelentkeztek a Vörös Hadsereg tisztikarába. Soltész István 1941-ben írott visszaemlékezésében így vall erről: „Kijelentettem, hogy kész vagyok fegyvert fogni, mire engem felfegyvereztek és egy nagyobb különítmény parancsnokává tettek meg. A parancs az volt, hogy a Dunarad- vány temetőjénél magukat elsáncolt fehéreket vessem ki állásaikból és Komáromig kergessem. Miután 2 géppuskával és elegendő munícióval elláttak, rajvonalba fejlődve felvonultattam embereimet a fehérek ellen. Kb. 500 méternyire az ellenséges állásoktól beástuk magunkat és megnyitottuk a tüzet. Egész éjjel tartott a harc, sokan elestek és megsebesültek a pontosan lövő géppuskák tüzétől, reggel felé azonban rohamra vezényeltem és sikerült az ellenséget megfutamítanom. Izsáig kergettük őket, de ott megsebesülve kénytelen voltam elhagyni a csatateret.” Az izsai frontszakasz parancsnoka Böszörményi Ödön lett, miként azt a néhány évvel ezelőtt elhunyt id. Borsos András, a későbbi spanyol interbrigadista veterán kommunista tanúsította. Miközben a falu körül folytak a harcok, a vörös őrség — a proletárdiktatúra fegyveres karhatalma — katonái megszervezték a faluban a forradalmi közigazgatást, a direktóriumot. Tagjai voltak: Szabadka Ferenc (elnök), Jókai Lajos, Kántor Gyula, B. Lajos András, Szalai János és V. Szalai József. A frontkatonák által hazahozott fegyve
