Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.
magyar feladattá. Az igényminimumból egyszerre igénymaximumba kellett átcsapni. Európa a nehezebb haza. Amint műveiből látjuk, valóban ez az igény ösztönözte a stószi kritikust küldetésként vállalt feladatának a megszállottságig buzgó teljesítésében. További kritikái közül szigorú ítéletével kitűnik a Pedagógiai regények (főként Erdőházit bírálja). Az antihitlerista német könyvismertetésekkel már másutt foglalkoztunk. Peéry Rezső továbbra is a marxizmus keletkezését vizsgálja, A fiatal Marx és Hegel c. tanulmányában német források alapján bizonyítja, hogy Marx filozófiájának kialakulására Hegel volt a legerősebb hatással. Hegel tanait ismertetve megállapítja, hogy az elidegenedés hegeli problémáját Marx alkalmazta a közgazdaság és a társadalomtudomány területére. Másik fejtegetésében (Szempontok a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséhez) régebbi proletkultos elméletét elhagyva bizonyos urbánus aspektusból értékeli a, kisebbségi irodalom fejlődését. Előbb a Nyugat jelentőségét hangsúlyozza, majd azt, hogy nincs kulturális központunk. Még a népi Sarlót is urbánus jelenségként próbálja feltüntetni: „Ilyen városi támadás volt legjobb íróink kiállása, ilyen volt a kassai urbánus irodalmiság kísérlete a húszas évek derekán, az Oj Munka halálugrása, a haladó fiatalok Sarló mozgalma a harmincas évek elején.” Az egyoldalú aspektusból még a Puszták népét is urbánusnak tartja, mert városon írták. Abban igaza van Peéry- nek, hogy a szlovákiai magyar nemzetiség irodalma nagyrészt „periférikus”, de az urbánusságot félremagyarázza és túlértékeli. Három tanulmányt közölt a főtestben Szabó Imre: először fog és erőszak címmel, francia forrásokat idézgetve így határozza meg a két fogalom viszonyát: „az erőszak születő jog és a jog: a haldokló erőszak.” A továbbiakban a jog kialakulásának történetét mondja el. Következő cikke, Az erkölcs dicsérete művelődésfilozófiai értekezés. A művelődéstörténész Huizingának lm Schatten von Morgen (A holnap árnyékában) c. könyvét ismertetve azt fejtegeti, hogy az erkölcs megingott, a róla való elképzelések differenciáltak. „Nincsenek egyénekben élő erkölcsi eszmények, melyek feladatok, közösségi kötelességek tudatát oltanák az emberekbe.” (743) Mint Szabó más tanulmányaiból is kiérezhető, :az erkölcs és a jog fontosságát a hitlerizmus és a militarizmus ellenében hangsúlyozza. Hasonló jellegű tanulmánya A demokratikus magatartás. Ebben Salvador de Madariaga könyvét — Anarchie ou hierarchie (Anarchia vagy hierarchia) — mutatja be, Huizingáéhoz hasonlítva: „Az egyéni erkölcs hiányát Huizinga fejtegette, a társadalmi erkölcs és politikai gerinc, eszmei megalapozottság hiányára Madariaga talál elítélő szavakat.” (1022) Madariaga gondolatainak ismertetéséhez Szabó hozzáteszi: „A demokratikus magatartás önmagában még kevés: szocialista hit és állásfoglalás kell hozzá, hogy előfeltétele mindenki számára megteremtődjék.” Negyedik írását — Búcsú a Tanútól —, amelyben Németh László folyóiratának megszűnéséről ír, már élőbb ismertettük. Bányai Pál korábbi, szektás szellemű írásaitól eltérően, hangulatosan írja le élményeit, Vallomás Szlovenszkón címmel; és szellemes megállapításokat tesz a kisebbségi magyar kultúráról: „Vannak íróink, de nincs irodalmunk. Vannak tudósaink, de nincs tudományunk. Egyre fájdalmasabban érezzük kultúránk sutaságát.” (219) Saját fejlődését is jelzi a következő mondatban: „Merünk kételkedni, és ez a kételkedő hit alaposabb és magasabbrendűbb, mint múltbeli fanatizmusunk gőgös felületessége.” A Csehországban élő Forbáth Imre ebben az évfolyamban teszi közzé a legtöbb versét (tízet) és egy tanulmányát is (A szatíra). A költemények Forbáth szocialista avantgarde korszakának legjobb terméséből valók, ekkor írt tanulmányaiban pedig a dogmatikus irodalomszemlélet szűklátókörűségén próbál tágítani, számos esztétikai kérdést (pl. a szürrealizmus elítélését) új szemszögből értékelni, de értekezéseinek többsége kéziratban maradt, csupán 1966-ban jelent meg egy kisebb tanulmánykötete. Itt jelent meg Lőrincz Gyula két cikke is: A szlovenszkói magyar képzőművészet, A csehszlovákiai képzőművészeti alakulatok. A szocialista festőművész ezekben sötét színekkel festi a magyar nemzetiségű képzőművészek helyzetét: nem kapnak állami támogatást, képeiket alig vásárolják, önálló szervezetük sincs, ezért a Masaryk Akadémia képzőművészeti osztályában és a Konstverein-ben tömörülnek. Bizonyára Sándor László ösztönzésére kezd publikálni a Korunkban a fiatal költő, Berkó Sándor. Ebben az évben négy verset és egy, a Tátra lap- és könyvkiadóról szóló ismertetést küld a Korunknak. Szépirodalmi közleményeivel továbbra is jelen van a lapban Morvay Gyula, Erdőházi Hugó, Sellyei József. A legtöbbet közülük Morvay publikál,
