Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - LÁTÓHATÁR - Mircea Dinescu: Napihír, Igénytelenül, Az órás (versek)
s nem hallanám a kórházban a pikamert amely elválaszt minden szeretőt sem a gázóra sípolását sem a 4-es szirénát halak és halak amíg élek nyalnám a sót s a napokat körmeimről éjszaka az elektromossággal telt kis prémek között vonzanám az eltévedt angyalokat mint a szerelmes papírdarabkát az ebonit Az órás Tartozzál azokhoz akik képesek szeretni a nőket az izzó ágyúcső alatt, hétfőn hordd akár a szemetesek a széttört lakodalmak kokárdáit kedden konokul tagadd meg a kamillateát kék bankjeggyel szállj szembe a fésűvel tükörrel púderrobbanással kövesd szent szerda hosszú lábait csütörtökön hallgasd a tavasz dombjain köhögő vadrózsát vágd le a pénteki napot szombaton meggyőződsz, hiába a dal (mintha szádat egy halott szájára tennéd) a művészetet a művészetért keverjék a kenyeret únók, seb fölé hajolva fogadod a vasárnapot mint egy vidéki órás Bán Péter fordításai
