Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - Grendel Lajos: Galeri (regényrészlet)

Igen tisztelt, nagyra becsült Uraim!

Szilárd meggyőződésem, hogy egy új, boldogabb kor hajnalán vagyunk. Bűnhődjenek a bűnösök! A régi, letűnt rezsimet szerény erőmmel és megalkuvást nem ismerő eltökéltséggel én akkor bomlasztottam már, amikor az még elrettentő hatalmi apparátusával el tudott fojtani minden bátor ellenállást, és öröknek, megdönthetetlennejk hitte magát. Ennek a rezsimnek a gyászvitézei most részben kereket oldottak, részben azonban továbbra is meglapulnak a sorainkban, s csak a kedvező pillanatra várnak, hogy kidughassák szarvaikat. Hosszú időbe telik majd, mire leszámolhatunk velük. Sokan közülük most lelkesedést és lojalitást színlelnek. Űk a legmegátalkodottabbak, a legveszedelmesebbek. Akik a múltban buzgó hívők voltak, most hangos ateisták. Akik a múltban a legvehemensebben magyarkodtak, most megszállottan kutatnak szlovák őseik után.

Bizonyos vagyok benne, hogy egy hosszabb, tartósnak ígérkező átmeneti időre szükség lesz itt még magánnyomozóra. Én, jóllehet még be sem töltöttem a harmincadik évemet, rengeteg tapasztalatra szert tettem már. Továbbá, messzemenően egyetértek a jelenlegi, a magyar lakosságot sújtó intézkedésekkel. Az összes gazságot, árulást, erkölcstelenséget, amit ebben a városban lelepleztem, a magyarok elbizakodottsága, gőgje, erkölcsi romlottsága idézte elő. Meg kell tőlük tisztítani a várost. Ne lepődjenek meg a szavaimon. Okmányokkal tudom igazolni, hogy nem vagyok magyar. Őseim a múlt század közepén költöztek a városba Stájerországból, s derék, szegénységben és sokszor nyomorban tengődő borbélymesterek voltak mind, akiket a magyarok elnyomtak. A Horthy-megszállás éveiben is csupán azért vallottam magamat a magyar nemzethez tartozónak, hogy befurakodhassak közéjük, s bévülről ismerhessem meg a romlottságukat. Ezt a fasiszta nációt én mélyen megvetem. Csak egyetlen adalék a dologhoz. A közelmúltban divat volt magyarosítani az idegen hangzású neveket, s erre engem is több alkalommal felszólítottak. Én azonban mindig önérzetesen elhárítottam ezt a kétes megtiszteltetést.

Tiszta lelkiismerettel állok hát bárki ítélőszéke elé. De mivel egyáltalán nem vagyok bűnös, a legalázatosabban kérem az ellenem folyamatban levő eljárás megszüntetését, s ajánlom fel szolgálataimat mindnyájunk boldogabb, tisztább, békésebb jövője érdekében.”

Így Vilcsek úr.