Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Cselényi László: Kortársaink: Arany és Goethe (montázs)
2/1 2/1/1 Mivel nincs bennem semmi büszkeség, hihetek belső meggyőződésemnek, mely azt mondja, hogy van bennem néhány olyan tulajdonság, melyek föltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki költő legyen, s hogy én szorgalommal azzá lehetek egyszer. Tízéves koromtól verselek, s azt hittem, hogy a versek jók. Most, tizenhetedik évemben látom, hogy rosszak, dehát hét évvel idősebb vagyok és most hét évvel jobban csinálom. Csak hagyjanak menni az utamon. Ha van bennem zseni, költő leszek akkor is, ha senki sem javítgat, ha nincs, semmiféle bírálat nem segít. 2/1/2 De túl Petőfin, honnan, miből ered ez az averzió? Túl szimpla lenne a magyarázat, ha csupán a magyarság (s általában a közép-európaiak) hagyományos németellenességével magyaráznánk az egészet, amely épp Petőfi fénykorában, a szabadságharc idején s századunk harmincas éveiben, a fasizmus uralomra jutásakor tetőzött. Németh László például halálbiztosan tapint rá harminc- kettőben (tehát egy évvel Hitler hatalomra jutása előtt!) Ortega egy remek passzusára, mondván, hogy „Ortega visszautasítja, hogy Európa bomlásának évében, a klasszikusok közül Goethét ünnepelje. Tanulmány helyett tanácsot ad a németeknek: nézzék meg egyszer Goethét belülről is, nem a világ, hanem önmaga felől.“ 2/1/3 A forradalom megbukik, s az összeomlás megnyitja e kveruláns erők számára a zsilipeket — írja Németh László. — Vörösmarty beleőrül a veszteségbe, Arany egy idegen légkörből a saját televényébe kerül. A negyvenes évek tündértavasza az volt neki, ami mai mogorva magyaroknak a párizsi utazás. Most itthon van. A jobbágy írót a sors visszaverte ősei fájdalma mellé, Petőfi, aki mint egy ifjú isten emelte őt a maga kristály egébe, elveszett, s az idő azzal a szereppel kínálja Aranyt, amelyre teremtetett. Itt az örök éjszaka, a teljes vakság, de ennek a rövidlátó óriásnak (milyen jellemző testi fogyatkozás Arany tehetségéhez) a teljes vakság: teljes látás. A reménytelenség sötétjébe vetíti ki legigazabb vízióit. Aranynak a forradalmat követő négy-öt év a legtermékenyebb korszaka. 2/1/4 Németh László Arany-tanulmánya pontosan érzékelteti a modern Arany születését. A Petőfi világképe s a Toldi világképe még totális, még klasszikus, még kiegyensúlyozott (egészséges), hiszen negyvennyolc-negyvenkilenc (illetve az ezt megelőző fél évtized) termékei, a Balladák, a Bolond Istók, a Nagyidai cigányok s az Űszikék szülőkora a Bach-korszak, a levert forradalmakat követő időszak. 2/2 2/2/1 A természet megkívánja, hogy jelentést tegyenek róla — írja Emerson Goethéről, akinek szemében „a mindenség — előadhat óság“, s így folytatja: A társadalomnak nincs fontosabb érdeke, mint az irodalmi osztály jólléte. Volt idő, mikor az író szent személy volt; ő írta a bibliákat, az első himnuszokat, a törvénykönyveket, az eposzokat, a tragikus énekeket, a sybilla-verseket, a káld jóslatokat, a templomok falára írt lakonikus mondatokat... De hogy lehetne tisztelni (ma — Cs. L.) — folytatja Emerson —, ha maga nem becsüli magát?, ha elvegyül a tömegben, ha nem törvényadó többé, hanem tányérnyaló. (Ma) Nincs költő, csak költők tucatja. . . Ismerjük a görög vagy a római életet,
