Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Cselényi László: J. J.-montázs avagy Work in Progress

témáját mástól „lopta“. Ez persze csak néhány kiragadott példa a sok közül, jellemzésképpen, s csak a magyar térfeléről glóbuszunknak, ráadásul a legjob­bak tollából, de hány meg hány értetlen vélemény íródott az Ulyssesről s főleg a Finnegan-ről az elmúlt hat évtizedben. 4/4/3 „S mindezeken túl még úgy is látszik, mintha Joyce-nak az lett volna a szán­déka, hogy állást foglaljon a világábrázolás lehetőségének kérdésében, a költői alkotás kérdésében, és mintha bonyolult ábrázoló-eszközeivel, a fogalmi és nyelvi kör szinte racionális ezotériájával — szó- és mondat-polifóniája mintegy tíz nyelvben gyökerezik, és minden csodálatos hajlékonysága, csiszoltsága, találati biztonsága és szépsége ellenére szinte erőszakosan feloldja a nyelvet —, mintha ezzel a roppant méretű fölépítménnyel, amelyet az alája rejtett költői közvetlenségre épít, azt akarná bizonyítani, hogy épp egy ilyen gigászi kísérlet sikerében, épp a világnak egy ilyen sikerült ábrázolásában annak ábrázolás- ellenessége ábrázolódik, hogy épp ez a hipertrofikus, fölfokozott kifejezőképes­ség, amelyre a költő kényszerült, a némaságra kárhoztatott világ kifejezéskép­telenségét fejezi ki, és mintha ettől a végsőkig megrendülve, túlméretezett hattyúdalra akarna zendíteni, hogy egy végső és lenyűgöző költeménnyel egy­szer s mindenkorra ad absurdum fokozza és sírba tegye a költőiséget“ — írja Hermann Broch „Joyce és korunk“ című tanulmányában. 4/4/4 Tűz és víz, víz és tűz. Láttuk, a Joyce körüli harc (ellentétben Bartókkal, aki ha későn is, csak elfoglalta az őt megillető helyet a modern és az egyetemes zeneművészet legelső vonalában), mindmáig tart. Vannak, mint láthattuk, akik még ma is egyszerűen blöffnek tartják az egészet s Joyce-ot sarlatánnak, s van­nak, miként magunk is, akik a világirodalom legnagyobbjai közé helyezik őt. A centenárium talán jó alkalom lesz arra, hogy pro és kontra, újra olvassuk (vagy egyáltalán elolvassuk) az életművét s annyi elátkozott nagy elődjéhez hasonlatosan, James Joyce-ot is megkövesse a hálátlan utókor s főként, hogy utolérje végül, ha csak négy-hat évtized múltán is, merészen előreszaladt gon­dolatvilágát. Jegyzet Az XXI-es részek Joyce-idézetek, az XX3-asok Joyce-ról írt szövegek

Next

/
Oldalképek
Tartalom