Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Dénes Imre: Az elbeszélő irodalmi szövegek redukálása
A szerkesztő véleménye szerint tehát az elimináció nem változtatja meg a szöveg szerkezetét, stílusát. Kutatásunkban bebizonyosodott — az ilyen típusú KT-k statisztikai mérésekre is támaszkodó szöveginterpretáciőjában —, hogy nem lehet változtatásokat eszközölni egy irodalmi műalkotás mikrostruktúráiban (felszíni struktúráiban) a szöveg makrostruktúrájának (mélystruktúrájának, globális struktúrájának) megváltoztatása nélkül. Az elimináció is megváltoztatja a szöveg struktúráját (a szöveg vertikális, ill. horizontális szerkezetét), kifejezésrendszerét (pl. megnövekszik a kifejezés szociativi- tása, konformitása és csökken a kifejezés szubjektivitása és expresszionalitása7). A KT — az eredeti szöveggel szembesítve — kevésbé komplex modellje a műben ábrázolt világnak. Az eredeti műalkotással szembeni lexikális, szemantikai változtatásokat szubsztitúciónak (behelyettesítésének) nevezzük. A szubsztitúció többnyire redukáló jellegű a KT- ben: nagyobb lexikális egységeket kisebbekkel helyettesítenek be a KT szerzői. Gyakori azonban a kevésbé frekventált, pl. archaikus, lexikális egységek behelyettesítése gyakrabban előforduló, „ismertebb”, lexikális egységekkel is. Az e típusú transzformáció — az eliminációval párosulva — több KT típust jellemez, pl. A Reader’ s Digest Condensed Books kiadványait, a gyermekek számára készült műfordításokat, az irodalmi — ill. anyanyelvi, idegen nyelvi, szakmai — nevelés céljaira készült KT-ket stb. Az alteráció (megváltoztatás, módosítás) a KT-ben előforduló grammatikai változtatásokat jelöli. Ilyen transzformációk, pl. az összetett mondatok egyszerű mondatokkal való behelyettesítése, a szöveg utalási rendszereinek leegyszerűsítése, kondenzáló nyelvtani szerkezetek beiktatása stb. Alteráció — eliminációval és szubsztitúcióval párosulva — jellemzi az idegen nyelvi nevelés céljaira készült KT-ket, pl. az USA-bell Ladder Edition, az angliai Heinemann kiadó kondenzációit, a Szovjetunióban, pl. a Vyszsaja skola kiadó a szöveghatárokat a tanulók tudásszintjével összehangoló kondezációit, a lengyel Paňstwowe zaklady wydawnictw szkolnych kiadó KT-it stb. A KT-k szerzői — a szöveghatárok adta lehetőségek maximális kihasználásával, vagyis respektálva a KT-k kiadók által megszabott lexikális és grammatikai határait — a KT és az eredeti szöveg közti invariáns jelleg megtartására törekszenek. PT-vel (proto- szöveg) az eredeti szöveget jelöljük. A PT és a KT közti invariáns jelleg mértékében fejeződnek ki mindazok a változások, amelyeket a kondenzálás eredményez. E változások mértékét statisztikailag is ki lehet mutatni egy KI indexben (KI = a kondenzáció indexe). Ezen index a 0 — 1 skálán jelöli a szövegváltoztatás mértékét. A 0 pólus a másolatot jelöli, az 1 a PT abszolút megváltozását. Egyik véglet sem jelentene, természetszerűleg, kondenzációt, sem adaptációt. A KI meghatározásában ki lehet indulni egy objektív kritériumhalmazból, pl. a PT és a KT egyes szerkezeti elemeinek összehasonlító disztribúciója vizsgálatából, és szubjektív (olvasói) értékítéletekből: a PT és a KT — a mikői stílusmeghatärozás szerinti — összehasonlító stíluselemzéséből, s az erre támaszkodó befogadói szövegértelmezésből, amely alapján meghatározzuk a stílusváltozások szubjektív „súlyát”. E kritériumok megszabják pl. hogy mely változások érintik súlyosabban a szöveg invariáns jellegét: az elimináció, a szubsztitúció, ill. az alteráció-e. Saját olvasói tapasztalatunk alapján az eliminációt tartjuk a legsúlyosabb változtatásnak, különösen ha nagyobb szövegegységet érint. A szubsztitúció és az alteráció legfeljebb csak a mondat szintjén belüli változtatásokat jelent. Nem befolyásolhatja tehát annyira a szöveg globális szerkezetét, a művészi közlés jellegét, mint egy fejezet vagy egy alak (és a hozzá kapcsolódó viszonyok) kihagyása. Az utóbbi két transzformáció mindemellett sejteti az eredeti szöveg szerkezetét, sőt utasításokat tartalmaz annak befogadására. Úgy tartjuk, hogy az alteráció súlyosabban érinti a mű stílusát, mint a szubsztitúció: a mondattípusok disztribúciójának a megváltoztatása erősen rányomja bélyegét a szöveg stílusképletére. Az irodalmi műalkotás és a kondenzált szöveg közti stílusváltozás általános képletét — e két szövegtípus univerzális stílusjegyeit figyelembevéve — a mikói kifejezésrendszer kategóriái segítségével adjuk meg: PT = (1+) — O = (É+) — (Sub + ) — Soc— Konf... és a kifejezésrendszer implikált szubkategóriái8.
