Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - Dénes Imre: Az elbeszélő irodalmi szövegek redukálása

KT = I — (0+)=É — Sub — (Soc + ) — (Konf+) ... és a kifejezésrendszer implikált szubkategóriái.

PT-vel az eredeti szöveget (az irodalmi műalkotást), KT-vel a kondenzált szöveget jelöljük. I = ikonitás, 0 = operativitás, É = élményszerűség, Sub = szubjektivitás, Soc = szociativitás, Konf = konformitás, + = a szóban forgó kategória megnövekedett szerepe a szöveg szerkezetében.

Komoly figyelemre méltó, hogy mennyire eltérőek a kondenzálási folyamatok még a nagyon szigorúan korlátozott szöveghatárokon belül is, pl. az USA-beli Ladder Edition kiadványokban: szöveghatáraik az 1000—5000 szóig terjedő szókincs és a megfelelő grammatikai minimum. Az eltérések az egyes kondenzációk szerzőinek a szöveginterpretációjából és az erre alapuló szerzői hozzáállásból származtathatók.9

A PT és a KT közti invariáns jelleg megtartásának a mértéke, ill. a szöveg stílusváltozásainak a képlete adják az alapot a két szöveg összevető interpretációjához. Az interpretáció feladata a szöveg univerzális jegyeiből kiindulva, a szöveg specifikus vonásait figyelembe véve, meghatározni: 1. Megváltozott-e a kondenzációban a szöveg szemiotikái jellege? 2. Megváltozott-e a műnem? 3. Megváltozott-e a műfaj? 4. Milyen szövegszerkesztési hozzáállás jellemzi a KT-t (a PT-hez viszonyítva)? 5. A szövegátdolgozás eredménye irodalmi műalkotás-e vagy utilitárius szöveg-e? 6. Megfelel-e a KT a szerző (kiadó, szerkesztő stb.) által megszabott kommunikációs funkció betöltésére?

Végül felvethetjük, számtalan irodalomtudóssal, irodalmárral, olvasóval egyetemben, a kérdést: szabad-e, kell-e kondenzálni az irodalmi műalkotásokat? E kérdés megválaszolásában nagy ellentétek mutatkoznak. Azok a befogadók, akik a KT-től minden esetben a PT-vel egyenértékű műalkotást várnak el, vagyis befogadói elvárásukat a H = H2 + h2, szituáció jellemzi10, úgy tartják, hogy „a dalból egy szót sem lehet elhagyni”11. Ilyen befogadói hozzáállás jellemezte L. Ny. Tolsztojt is, aki szerint az Anna Karenina tartalmát csak úgy lehet elmondani, ha szóról szóra felolvassuk az egész regényt12. Az ilyen típusú olvasó számára nincsenek szinonimák, a szöveg megváltoztatását nem — a megváltozott kommunikációs funkciónak megfelelő — tartalmi variációnak, hanem új tartalomnak fogja fel13.

A KT ideális befogadójának szerintünk olyan olvasó tekinthető, akinek a befogadói elvárása olyan mértékben tér el az eredeti szöveg befogadói elvárásától, amilyen mértékben a KT szerzőjének az alkotói hozzáállása változott a PT szerzőjének az alkotói hozzáállásához képest.

Ilyen értelemben válaszolva a fenti kérdésre leírhatjuk, hogy az irodalmi műalkotások

— tehát a narratív szövegek is — adaptációi és kondenzációi lehetségesek (sok esetben szükségesek) különböző másodlagos kommunikációs funkciók betöltésére. Lényeges azonban hogy ki, mit, mikor, hol, kinek és főleg hogyan alkalmaz (adaptál, kondenzál) a szóban forgó kommunikációs funkció betöltésére.

Az egyes kommunikációs követelményeknek megfelelő szövegátdolgozások pozitív befolyást gyakorolhatnak az irodalmi nevelési folyamatokon belül a befogadókra, s hozzájárulhatnak az irodalmi hagyomány bővítéséhez. Különlegesen fontos szerepet kaphatnak a kondenzált szövegek a gyermek és az ifjúsági irodalomban14, az iskolai irodalmi nevelési, ill. az anyanyelvi, idegen nyelvi, a szakmai nevelési folyamatokban stb. A KT-kből eltanulhatják a tanulók a szövegredukálás alapelveit, felfigyelve az egyes szöi- vegtípusok jellegzetes stílusjegyeire.

9. DÉNES Imre: Towards teh Typology of Literary Text Adaptations. (Kézirat a CROL- ben.)

10. LOTMAN, J. M.: Szöveg, modell, típus. Budapest 1973, 43—52. o.

11. LOTMAN, ]. M.: uo.

12. vö. Uméní a skutočnosť (Művészet és valóság). Praha 1976, 86. o.

13. LOTMAN, J. M.: uo.

14. DÉNES Imre: Gyermekek részére készült irodalmi szövegátdolgozások. Előadás a Gyermek és ifjúsági irodalom konferencián Nyitrán, 1977 szeptemberében.