Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - Cselényi László: A fekete madár (mítosz)

nálta, hogy a víz a bálvány alá folyjon. A víz kimosta a földet s a vén szikla a másik oldalára fordult.

— Köszönöm neked fiam — mondotta — Ha bajba kerülsz, ismételgesd e varázsigét: A világ kezdete óta fekszem itt, e helyen...

4/3

Repült az öreg jégmadár az Ijjas Emberhez. Letelepedett a kunyhója közelében s figyelte ajtaját. Az Ijjas Ember észrevette s megkérdezte tőle:

— Mért jöttél jégmadár?

— Azért jöttem Ijjas Ember, hogy megtorold a rajtunk esett sérelmet. A holló ellopta tőlünk az éneket.

Elgondolkodott az Ijjas Ember s így szólt:

— Mutasd meg jégmadár, merre repült az a holló.

— A fészke amott van, a kősziklák között.

4/2

Nap az ég kapui neked megnyílanak mindig S te ünnepelt Napfény az ég kapuin általhaladsz Az égi istenek megtisztelnek téged A földi istenek megtisztelnek téged S ha megszólalsz szavaid előtt földig hajlanak az istenek

4/1

Csocsoj indult tovább. Minden lépését veszély fenyegette: ködborította szakadékok, csúszós sziklafalak... Sűrűsödött az alkony s Csocsoj csak a szárnyak szörnyű süvöltéséből sejtette, hogy nincs messze a fekete madár. S ekkor egy hirtelen szélroham lesodorta Csocsojt a szikláról. A fiú még a vén kőbálvány varázsigéjét se mondhatta el. Sokáig feküdt Csocsoj moccanatlan s csak reggel ébredt föl.

3/4

Én vagyok az aki szól nem Te Te menj és szólj a gyülekezetben Velem légy egyedül s ne emlékezz a többi asszonyokra

3/3

Fogta az Ijjas Ember az íját s elindult a kősziklák felé. A jégmadár meg mindenütt utána. Elérik a kősziklákat s hallják, hogy a holló fújja teli torokból: Aranysugár melegítsd föl a földet...

3/2

Reggel midőn fölkelsz a láthatáron fényed szétárad a felső s az alsó földeken Eldöntőd a kutya és disznó viszályát Eldöntőd a néma állatok viszályát s az emberrel akire haragusznak az istenek Te számítasz ismét

3/1

Keze, arca csupa vér. Feküdt még egy kicsit, aztán megint nekiveselke