Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - Cselényi László: A fekete madár (mítosz)

talmas, fekete madár. Ül a kősziklán s szárnyait lengeti. Ettől van a nagy szél.

— Végünk van — mondta Tegrilkut, a legbátrabb s legerősebb vadász. Társai ránéztek, azután egymásra.

— Nos, mit lehet tenni — mondották — Menj, ha úgy gondolod s öld meg.

4/4/3

— Inkább harcban meghalni, mint éhen pusztulni — mondotta Tegrilkut. S elindult, hogy lelője a fekete madarat. Három napig várták vissza a vadászok. Három napon át fújt a szél, rettenetesebben, mint valaha. És Tegrilkut nem tért vissza.

— Most én indulok a fekete madárra — mondta a vén Appo. Fogta a nyilat s az íjat s eltűnt a sziklák közt. Három napig várták őt is a vadászok. Három napon át dúlt a szél borzalmasan. S Appo nem tért vissza.

4/4/4

Nap hatalmas király

atyád Enlil kezedbe rakta le a föld valamennyi sarkát Bíró vagy és nem ismered az irgalmat a bírói székben

Nap legmagasztosabb az istenek között Te rendeled el az istenek áldozását Te állapítod meg az istenek részesedését

4/4/3

Ezután már senki nem mert vállalkozni arra, hogy a fekete madarat elpusztítsa.

— Várjunk, lehet, hogy elszáll magától — mondogatták. Teltek a napok, de a fekete madárnak eszébe sem volt elszállni. Szüntelenül figyelte a vadászokat, nem engedte őket tengerre szállni. Nehéz idők jártak. Az emberek fölfalták már az utolsó kutyájukat is. Egy maradt immár csak hátra: a fekete halál. S ekkor kilépett az egyik jarangából egy Csocsoj nevű fiú s így szólott hangosan, hogy mindenki meghallhassa:

— Én megyek és elpusztítom a fekete madarat.

4/4/2

Nehéz volt Csocsoj útja, a szél leverte a lábáról, átfújt a ködmönén, a hideg a csontjáig hatolt. Csocsoj mégis a hegy lábánál volt immár. Talált egy helyet egy kőbálvány alatt s odatelepedett. Gyorsan sötétedett és ő tudta, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Inge alól kihúzott egy nyilat s köszörülni kezdte a sziklán. És ekkor a kőtömb megszólalt emberi hangon:

— A világ kezdete óta fekszem itt e helyen ... Az egyik oldalam még sohasem látott napfényt... Ha akadna valaki és megfordítana.

— Majd én megfordítalak — mondta Csocsoj készséggel.

4/4/1

Nekifeszült a sziklának teljes erejéből, ám az meg se moccant. Rájött, hogy nem erő kell ide, hanem ész. Megfigyelte, hogy a hegyipatak a kőtömb mellett csordogál s gátat emelt a víznek. Agyagot kerített s úgy esi-