Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Cselényi László: J. J.-montázs avagy Work in Progress

(Bartók és Joyce — 2. nekifutás: Joyce és Bartók)

1/1 1/1/1

Össze kell zúzni a szavakat, hogy kihámozhassuk belőlük a lényeget, be kell oltani, keresztezni kell egymással, hogy eleddig ismeretlen változatokat tenyésszünk ki, sose képzelt lehetőségeket kell nyitni a szavak előtt, össze kell kapcsolni a hangokat, amelyek — bár egymásnak szánták őket — sosem találkozhattak

1/1/2

Évtizedünk, a nyolcvanas évek, a modern művészet és irodalom centenáriumainak szakadatlan sorozata. Magyar és világirodalmi viszonylatban egyaránt. 1980-ban ünnepeltük Apollinaire-t, Musilt és Kaffka Margitot, 81-ben Bartókot, Picassót és Léger-t, 82-ben Joyce, Braque, Sztravinszkij és Kodály-centenárium van, 83-ban Hašek és Kafka, Babits és Juhász Gyula, 84-ben Nagy Lajos, 85-ben Pound, Webern, Varése és Kosztolányi, 86-ban Tóth Árpád, 87-ben Kassák és Karinthy, Chagall és Saint-John Perse, 88-ban Eliot és O’Neill, Füst Milán és Tersánszky, 89-ben pedig Chaplin-centenárium lesz.

1/1/3

„Az Ulysses ijesztő hosszadalmassága ellenére igazán zseniális mű — írta Wilson. — Én abban látom az Ulysses jelentőségét, hogy e művel a regény olyan rangot kapott, amely biztosítja helyét a líra és a dráma mellett. Az Ulyssesszel összevetve minden sápadtnak tűnik. Mióta elolvastam, regényíróink írásmódja elviselhetetlenül hanyagnak és pontatlannak tűnik“.

1/1/4

Bízvást elmondhatjuk, hogy aligha van még a magyar és az európai irodalom- és művészettörténetnek egy tehetségekben olyan gazdag évtizede (már ami születésük idejét illeti), mint a múlt század nyolcvanas évei. Ez a „nyolcvanas“ nemzedék indította be a huszadik századot s ez teremtette meg, Lajtán innen és Lajtán túl, a modern művészetet. A századfordulón zsenge titánokként, az első világháborút megelőző és követő esztendőkben meglett férfiakként, a harmincas-negyvenes években érett avantgardistákként.

J. J.-montázs avagy Work in Progress

CSELÉNYI LÁSZLÓ