Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - FIGYELŐ - Csiba Géza: Évadnyitás a MATESZ-ben
zőről, a szereposztásról, a próbákról, a jelmezekről és a díszletekről kiszivárgott hírek — nem rosszindulatú pletykák (a színházi életben egyébként nem lebecsülendő a pletyka szerepe) — keltették íöl a nézők érdeklődését. A kérdésre, hogy jól választott-e a társulat vezetősége, amikor az Ibragimbe- kov-dráma mellett döntött, puszta igennel vagy nemmel nem válaszolhatunk, erre majd a „kiszállások” száma ad feleletet. Mindenesetre kockázatot vállalt a színház, mert a szerző és a mű ezidáig ismeretlen volt közönségünk előtt, bár a dráma témája nagyon Is időszerű, mai. Rideg, rohanó, már-már elidegenedő családi és közösségi életünkben szükséges az ilyen mementó. E színpadi alkotás lényegében kétsíkú, mégis egységes. Az egyik esemény Apának, Gumid bácsinak [Turner Zsigmond) és Anyának, Halida nénninek (Ferenczy Anna érdemes művész) a telkén játszódik. A homokos portán egy nagy, meteoritszerű kőszikla áll, s amíg azt el nem távolltják az útból, nem foghatnak hozzá a családi ház építéséhez. Az elemi akadály leküzdéséhez, a szikla elgö-rgetésé- hez pedig a szülők és a gyerekek együttes ereje szükséges, de, sajnos, valaki mindig távol marad. Az Anya ennek ellenére is reménykedik, bízik a családi fészek jö>- vőjében. Betegen és öregen hozzáfog a munkához. A cselekmény másik szála Eldar (Dráfi Mátyás) otthonában bonyolódik. A harminckét éves főiskolai tanár, tudományos dolgozó beleszeret hallgatójába, Valjába. Valja (V. Mák Ildikó) — szertelen, modern, de őszinte lány — viszonozza Eldar érzelmeit. A szépen induló szerelemre Alik (Boráros Imre) váratlan megjelenése vet árnyékot. Miközben Eldar a szüleinél, a dácsán töpreng életén, jövőjén és szülei sorsán, addig Alik szerelmével ostromolja a lányt... A szerző egyetlen napba sűríti a lélektani drámát, amelyben nyíltan bonckés alá veszi korunk társadalmi életének problémáit, pozitív és negatív megnyilvánulásait. J. P. Kiszeljov alkotása mentes volt a hatáskeltő gesztusoktól, a pátosztól, kerülte a csepürágás minden formáját, a klasszikus orosz vonalat követte. Egy-egy szép képe csehovi miliőre emlékeztet. Úgy vélem, hogy nézőink és színjátszásunk számára máskor is megtiszteltetés lenne az ilyen vagy ehhez hasonló vendégművész-megoldás, főleg a nagy oroszok — Gogol, L. N. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov vagy Gorkij — színre vitelekor. Kiszeljov a színpadi művet alig észrevehetően zárta, csaknem nyitva hagyta, teret engedve a továbbgondolásnak, a közönség ítélkezésének. A koreográfiát Quittner János vállalta. A díszlet- és jelmezterveket Platzner Tibor készítette; a díszlet jól illeszkedett a műhöz és a rendezői elképzeléshez, nem volt hivalkodó. Puritán egyszerűségével a mindennapok realitását tükrözte. Dráfi Mátyás (Eldar) azonosult az írói és a rendezői elképzeléssel. Hitelesen alakította az aggódó fiút, a tudományos dolgozót és a szerelmes férfit. Sodró játéka V. Mák Ildikót is magával ragadta. Boráros Imre könnyed, elegáns, célratörő csábítója meggyőző. Cs. Tóth Erzsébet ezúttal is bizonyított. A darab egyik kiemelkedő epizódalakja Tóth László éjjeliőre volt. Petrécs Panni kezdetben kissé félszeg erotikával, majd a későbbiekben egyre Inkább magára találva oldotta meg feladatát. Bugár Gáspár (Gulam) kicsit „burzsujabb” lehetett volna (avagy a harsány, ravasz és számító újgazdagot a rendezési koncepció mérsékelte?). Ferenczy Anna érdemes művész és Turner Zsigmond a tőlük megszokott és elvárt igényes játékot nyújtották; főleg Turner természetessége és alapossága érdemel figyelmet. A bemutató előadás után kellemes meglepetésben volt részünk: a színház vezetősége kötetlen beszélgetésre, eszmecserére hívta meg a nézőket, a művészeket és a vendégeket az előre lefoglalt Sörözőétterembe. Csiba Géza
