Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - FIGYELŐ - Csiba Géza: Évadnyitás a MATESZ-ben
vívott harcban viselt felelőssége s e felelősség tudata a konferencia záródokumentumaiban is tükröződik. A résztvevők egyetértettek abban, hogy manapság az irodalom, a művészet, a szó legtágabb értelmében vett kultúra — a földünk békéjéért, az emberiség boldogságáért és haladásáért vívott harc mezeje. (...) Manapság nem csupán a kultúra jövője, hanem az egész emberiség jövője vált ki aggódást és nyugtalanságot. Bolygónk különböző részem vér folyik, kulturális és történelmi értékek — s nemcsak egy bizonyos nemzet, hanem az egész emberiség számára jelentős értékek — pusztulnak, egész nemzetek életre való jogát vonják kétségbe. A palesztin nemzetre gondolok. A palesztin nép sorsával, kulturális és történelmi kincseinek védelmével kapcsolatos kérdés a maga nemében »fájó pont- ja« lett a vitának. Az izraeli agressziót, a megszállók kegyetlenkedéseit, a palesztin nemzet kulturális értékeinek barbár pusztítását külön rezolúcióban ítélte el a konferencia. E rezolúció ellen csupán két ország — Izrael és az USA — szavazott. Hatásos és tanulságos kép volt ez: amikor a szavazáskor az elnök megkérte, »ki van ellene?«, a terem helytelenítő zajongása közepette mindössze két kéz emelkedett a magasba ... A konferencián nagyon élesen vetődött fel az imperializmus ideológiai agressziójának a problémája is; ez az agresszió ugyan nem fenyegeti fizikai megsemmisítéssel az embert és az emberi civilizációt, de ugyancsak létfontosságú célpontra támad: az emberi tudatra. A konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy lehetetlen felbecsülni a pszeudokultúra káros hatását; a pszeudokultúra nemcsak és talán nem is annyira kommersz célokat követ, mint inkább bizonyos ideológiai és politikai feladatokat teljesít.” A konferencia résztvevői megtárgyalták továbbá a kulturális sajátosságok problémáját, beszéltek a latin-amerikai irodalmak eredményeiről, a kulturális értékek védelméről. Jurij Barabas a Szovjetunió fennállásának hatvan esztendeje alatt kulturális téren szerzett tapasztalatokról s a soknemzetiségű szovjet kultúra sikereiről is beszámolt, s valóban bámulatra méltó eredményekről adhatott számot a konferencia résztvevőinek, illetve a „Lityera- turnaja gazeta” olvasóinak: Az aránylag rövid történelmi idő alatt a Szovjetunió — ahol annak idején a lakosság háromnegyede írástudatlan volt — olyan országgá fejlődött, ahol a dolgozók háromnegyed része főiskolai vagy középiskolai képzettséggel rendelkezik, ahol az olvasás, a színház-, múzeum- és kiállításlátogatás minden embernek szellemi igénye, a kultúra anyagi-műszaki bázisának fejlesztése pedig fontos része a szociális-gazdasági fejlesztési terveknek. Csupán az 1970-től eltelt időszakban több mint hetven új színházat, száznegyven múzeumot, hatezer közkönyvtárat, ötezer klub- helyiséget, tizenhárom művészeti főiskolát s mintegy hetven kulturális vagy művészeti jellegű szakközépiskolát nyitottak meg ebben az országban. Hogy a kettő közül melyik kultúrát — a béke kultúráját vagy a napalm „kultúráját” — támogatja és fejleszti hát a Szovjetunió, senki előtt sem lehet kétséges. Mint ahogy nem lehet kétséges az sem, mire irányul az imperializmus ideológiai agressziója, az egoista gondolkodásmódnak, az erőszaknak, a kegyetlenségnek és kegyetlenkedésnek, a „tömegkultúra” reakciós jelenségeinek a terjesztése. Ezekkel a jelenségekkel szemben egyetlen józanul gondolkodó ember sem lehet közömbös napjainkban: mert a közömbösség ma élet- és emberellenesség, a közömbösség ma az emberiség s az emberi civilizáció elpusztításának, csodálatos-kék bolygónk semmivé-robbantásának jóváhagyása. Varga Erzsébet Évadnyitás a MATESZ-ben A komáromi színházban lázas várakozás előzte meg az október 22-i bemutatót. Egyrészt, mert a hazai sajtó már jóval a premier előtt hírül adta, hogy a MATESZ a szovjet-azerbajdzsán Rusztam Ibragimbekov Homokon épülő ház című drámáját tűzte műsorára, s hogy a darabot Jurij Petrovics Kiszeljov, a Szovjetunió nemzeti művésze rendezi. Másrészt a szövegkönyvről, a rendezésről és a vendégrende
