Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - KRITIKA - Mészáros László: Irodalmunk 1982-es termése
is megbeszélik és megértik, hogy „nem létezik szemét nép, csak szemét fejesek vannak”. Az író kimondatlan jelszava tehát ez: gúnyt űzök a háborúból, tehát ellene vagyok a háborúnak. A regény ezért időszerű. A Rogozsán kocsma fogyatékosságaként elméleti szempontból talán csak azt hozhatnánk fel, hogy a láncszerűen összekapcsolódó epizódoknak nincs egy központi tartópillére, vonulata. Mivel végeredményben humoros regényről van szó, hiányzik belőle a műfaj követelményeinek megfelelő „nagy akció”. A regény kétharmada után így mintha megtörne a cselekmény kezdeti lendülete. A befejezésnek sem kellett volna szükségszerűen tragikusnak lennie. Az olvasónak nehéz elhinnie, hogy Fenyő és Ha- badak nem tudtak megszökni a nyilasoktól. Nem olyan fickónak ismerte meg őket az előző részekben! Mindezt könnyen'megoldhatta volna az író, hiszen csak regényt írt, nem történelmet. És erre mindjárt az első oldalon figyelmeztette is az olvasót. A Rogozsán kocsma természetesen ennek ellenére lebilincselő, szórakoztató és tanulságos regény. Kötelező olvasmány felnőtteknek. Duba Gyula Örvénylő idő című regénye az Ívnak a csukák közvetlen folytatása. Míg az utóbbi cselekménye az 1945 tavaszától 1948 tavaszáig terjedő időszakban játszódik, az újabb mű tovább szövi Füzesnyék krónikáját egészen a hatvanas évek elejéig. A regény középpontjában ismét a Nagybene család áll és a korábban megismert szereplők mellé újabbakat sodor a faluba a történelmi változások szele (a hatalom új birtokosai, az áttelepültek, a szövetkezetesítés figurái és hasonlók). A regény cselekményének kitágult időkerete azonban fellazította a mű kompozícióját is. A harmadik könyvet már csak ráadásnak érezzük, melyben a gazda halála kiemeli ugyan a gondolatot, hogy egy világ halt meg vele, de a mű egésze szempontjából ez csak egy túlméretezett epizódnak tűnik. Hiszen a letűnő világ benne van az előző részekben is. És a Deres kimúlása, a Madár lelövése még szimbolizálja is egy világ elmúlását. Ezenkívül itt még hiteles, önálló figura Nagybene, de a harmadik részben már csak a hazatérő fiú szemével látjuk őt. A harmadik könyv problematikussága ellenére az Örvénylő idő sikerült regény és az Ívnak a csukák mellett fontos helyet foglal el mind Duba Gyula életművében, mind a csehszlovákiai magyar regényirodalomban. Mindkét mű egyszerre kulcs regény, nemzedékregény és történelmi regény. A más-más irányból történő megközelítések és elemzések aztán természetesen más-más motívumokat erősítenek fel. Az Ívnak a csukák és az Örvénylő idő nemcsak az írói életművön belüli összevetésekre nyújt jó lehetőséget, hanem az irodalmon belüli és az irodalmak közötti összehasonlító vizsgálódásokra is. Nézetem szerint két irányban lenne érdemes elmélyültebb elemzésekbe bocsátkozni. Először is Duba faluképét és parasztkoncepcióját lehetne összehasonlítani a környező népek és országok irodalmának hasonló modelljeivel. Egészen vázlatosan František Hečko, Ján Jonáš, Szabó Pál és Veres Péter nevét, illetve műveit villanthatnánk fel. Tehát milyen volt a falu ábrázolása közvetlenül a háború után és milyen manapság. Az ilyen irányú vizsgálódásnak minden bizonnyal nemcsak irodalmunk, hanem egész nemzetiségi kultúránk hasznát venné. Sokszor ugyanis- valamiféle lekicsinylést vagy lemondást érezni azokban a megállapításokban, hogy' értelmiségünk faluról indult, a falu által determinált. Csakhogy például „a lengyel lélek” is a falun formálódott — Reymont, Mickiewicz, Chopin és a többiek művei — és csak a húszas évek avantgarde-ja fordult programszerűen a nagyváros felé. Hasonló volt a helyzet a magyar irodalomban is, viszont a szlovák irodalomnak mindmáig alig van urbánus vonulata. A vizsgálódások másik irányát pedig az új formai megoldásokkal kísérletező „parasztregények” felé kellene kiterjeszteni. Az irodalom egészének ugyanis nemcsak az egyes konkrét művekben megvalósított megoldásokra van szüksége, hanem számon kell tartania a többi áramlatok által megvalósított és felkínált lehetőségeket is. Tájékoztató példaként ismét néhány név és mű. Miško Kranjec Mese a jó emberekről című regényében úgy állít emléket a muraközi parasztok zárt, bensőséges líraiságú világának, hogy hősei nem halnak meg, hanem legendává változnak, álommá, dallá lényegülnek át. Csalog Zsolt Parasztregényénék az eseményeit egy öreg parasztasszony mondja el pompás folklórepikai stílusban és Ízes tiszántúli tájszólásban. Félig-meddig tájnyelven beszélnek a lengyel Edward Redliňski hősei is Konopielka és A kor szava című, groteszk parabolává sűrűsödő kisregényében. Kranjec romantikus-szürrealista meseszerű
